121 éve, 1896-ban alakult a nagybányai iskola, a modern magyar festészetet elindító mozgalom. Hollósy Simon, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla munkássága mindmáig meghatározó a hazai festőművészetben. Nos, ebből a múltból, ebből a legendából érkezett a nyíregyházi Pál Gyula Terembe a Craciun képzőművész család. Az apa Gheorghe, Judit a feleség és a fiuk, Barbu.

Az expresszív, groteszk, kicsit szatirikus kiállítás a nagybányai hagyományok modern, 21. századi vetülete.

Ahogy Gheorghe mondja: „Amit az iskolában tanultunk, amit éreztünk körülöttünk a 20. században, egészen más, mint most. A festészet mellett – ami mindig a királynő volt Nagybányán – előbukkant az üveg, a kerámia, és másféle grafika, mint a rézkarc vagy fába metszett. Ha ezelőtt 120 évvel a művészek kortársak voltak, mi is próbálunk kortársak lenni a mai időkben.”

A Nagybányáról Nyíregyházára áttelepült művésztárs, Madarassy György festőművész megnyitó szavaiban értő módon magyarázta a sejthető üzenetet. A 3 alkotó 3 ellentétes egyéniség. Gheorge harcol műteremért, kiállításárt, megbízásért. Pontosabban a cápafogú ember-állat figurái. Viaskodik saját démonjaival. Ilyenek vagyunk? – kérdezi a művész. Vicsorgó, egymást taposó lények? Elől-hátul kebel, botoxolt, műszempillás nő figurái már nem a termékenységet szimbolizálják.

A szépség, a harmónia Judit anyagszerűségében sokszínű – samott, fajansz, kerámia – kincset rejtő ládikáiban, plasztikáiban jelenik meg. A szeretet és a mosoly ül a látogatók lelkére.

– Engem főleg az anyagszerűség foglalkoztat és a térforma – mondja Judit. – Általában kicsi méretben gondolkodom, mert az én saját technikám a negatív formák kialakításán alapul. Kisméretű belső tereket készítek, munkáimat belső enteriőrökbe szánom.

A fiú, Barbu designer, számítógéppel tervez formákat. Színes grafikái, festményei – mintha képregények lapjai lennének. Ő gyerekkorától mintázott, minden anyagot megtapasztalt, s élete volt a mindennapi otthoni, iskolai és műtermi világ.

Matyasovszki Edit