Z. Pintye Zsolt jegyzete.

Itt ül előttem a városgondok. A hétvégi hóvihar miatt jóval több ősz hajszállal érkezett a szerkesztőségbe.

– Szombatról vasárnapra virradóan 3 órát aludtam. Ma reggelig talán megvolt a 4 is – mosolyog. Nagy táskák a szeme alatt árulkodnak, kétség sem fér a szavaihoz.

– Nem volt egyszerű – folytatja. Jártuk a várost, egyeztettünk. Nem is a hó, hanem inkább a hófúvás okozott igazi gondot. Ha hívtak, azonnal mentünk. Próbáltuk kiásni a várost a hó alól. Voltak olyan utcák, ahol méteres hótorlaszok alakultak ki – meséli, de most nem olyan lelkes és energikus, mint máskor.

– Fáradt vagy? – kérdezem tőle.

– Megviselt – feleli kedvtelenül. – Én még ilyen telefonokat soha nem kaptam – teszi hozzá.

– Láttam a face-en, hogy kapsz hideget rendesen. Szidnak, mint a bokrot! De sebaj, ettől leszel erősebb – nevetek, ő csendesen somolyog.

– Tudod a legjobban a fölényeskedés bánt – méltatlankodik. Felhívott egy pasi tegnap délelőtt. A Tesco mögött lakik. És kioktatott, hogy 3 BMW-je van. Ha most ő kiáll az egyikkel és a kocsi spoilerének baja lesz a hó miatt, akkor az orrommal fogja eltolni a havat… De ha hallottad volna, hogy mondta el mindezt…

Elképedek.

– Tudod, az hogy az anyámat szidják, hogy ordítanak, mint a fába szorult féreg, azt már megszoktam. Én vagyok a városgondnok, meg a villámhárító is – folytatja. – De azt már nehezen viselem, amikor az emberek a sült galambra várnak. Felhív tegnap délután egy úriember. Hangjából ítélve, olyan ötvenes. Azt mondja, hogy a feleségével együtt egész nap az ablakon keresztül nézik, hogy a társasházuk előtt nem tolják el a járdán a havat… Egy pillanatra a fejem búbjáig szaladt a szemöldököm – így folytatja a városgondok – Hát nekem sem kellett több, mondom neki, viszek azonnal két hólapátot, aztán segítek eltolni…

Bordás Béla a városgondok. Bélát éjjel-nappal lehet hívni. Béla tájékoztat, magyaráz, segít. Béla rendes ember, de nem döntéshozó, nem igazgató, nem a Jóisten szárnysegédje. Jó lenne, ha mindenki megértené, nem annak van igaza, aki fölényeskedik, aki kioktat, akik hangosabban kiabál. Meg érdemes néha magunk nekilátni a munkának, nem az égből várni a segítséget…

És hajrá Béla! Köszönjük a munkád!

Z. Pintye Zsolt

Fotó: Archív