Közel harminc év telt el azóta, s a gyümölcsöző együttműködést olyan sikeres előadások jelzik, mint a Platonov, a Harlekin milliói vagy a felejthetetlen Szigorúan ellenőrzött vonatok. A Móricz Zsigmond Színházban a napokban kezdte el színpadra állítani Hrabal Túlságosan zajos magány című kisregényét tolmács segítségével. Ebből az alkalomból kértünk tőle interjút. Több mint tíz év után milyen volt a találkozás a társulattal? – kérdeztem először az érezhetően minden idegszálával a vállalására koncentráló rendezőtől.

Szoros kapcsolat Hraballal
– Valamennyi itteni munkámban benne volt a mostani darab főszereplője: Horváth László Attila, de rég ismerjük egymást Pregitzer Fruzsinával, Széles Zitával, Petneházy Attilával és Tóth Károllyal is. Ugyanakkor szintén nagy örömmel találkoztam a műszaki dolgozókkal: a hangosítókkal, a világosítókkal… Azért esett a választásom erre a darabra, mert Hrabal-művet itt már négyszer rendeztem, személy szerint is jó kapcsolatom volt az íróval. Mivel prózai művet állítunk színpadra, lehetőségünk van a dramaturggal, Bognár Róberttel együtt kicsit belenyúlni a szövegbe, s ezzel pedagógiai célokat is kívánok szolgálni. Hrabal nem írt egyetlen színdarabot sem, de különösen ez a műve inspiráló a színházi emberek számára.

A filozófia és a realitás síkjai
Elmondta, hogy a főhős egy papírbegyűjtőben dolgozik, ami utal a 70-es évek Csehszlovákiájára, ahol különböző értékes kiadványokat a cenzúra miatt megsemmisítettek. Ezek felett a pusztulásra ítélt filozófiai, képzőművészeti… kötetek felett gondolkodik el a főszereplő az európai civilizáció értékeiről, jövőjéről. Eközben a darab olyan helyzeteket mutat be, amelyekből feltárul a kisemberek élete, ahogyan az egyik novellájának a címe is mutatja: „Gyöngyök a mélyben”. Ez a két szint váltakozik a műben. Hrabal egy időben maga is dolgozott papírfeldolgozóban, így bizonyos életrajzi vonatkozása is van a műnek. Kérdésemre válaszolva elmondta, a műből készült film nem sikerült, ugyanis a rendező hölgy Franciaországban él, inkább az ottaniak számára készítette alkotását, s ezért más a fogadtatása ott, mint Csehországban.

Lírai könyvbezúzás
– Nem szabad összehasonlítani a mai viszonyokat azokkal. Most szabadon megjelenhetnek a művek, ha vannak a kiadásához szponzorok, nem tiltja senki be őket, nem zúzzák be, nem kell ilyen okok miatt senkinek emigrálnia, ahogyan például Kunderának kellett, aki Franciaországban telepedett le. Sokkal demokratikusabb világban élünk most. Ha ez nem így lenne, akkor nem is rendezhetnék itt a politikai profilom miatt sem.
A több tételben bemutatandó „lírai könyvbezúzás” január 23-án lesz látható a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán.

(Szerző: Sz. Kántor Éva)