Székhelyi Edit festőművész, Szolanics Elvira keramikusművész, és Verebélyi Olga szobrászművész hozták el az év termését.

Székhelyi Edit „ Füvek „ sorozata a belső világról, a belső csendről, a szüntelen körforgásról szól. Fű képződményei az olajfesték változatos eszközeivel alakított struktúrák eredménye. Vastagon vagy lazúrosan kezelve az anyagot, csiszolja- karcolja - koptatja a felületeket. Szabályosan tagolja a képteret fűcsomóival, helyenként sejtetve az ember jelenlétét. Színei a meleg árnyalatok és a törtfehér végtelenjei. De füveket idéznek plasztikái a képzett papírmaséból színezett fonaltömegekkel, jelzésszintű ráfestésekkel.

Szolanics Elvira kerámiatárgyai felülmúlhatatlanok a megformáltság és változatosság terén. Tálak, tányérok, áttört nyakú vázák, világítótestek és egy nosztalgia mosdóállvány lavórral, szappantartóval. De van egy miniatűr tulipános ládája is!

Funkcionális kerámiáiban kísérletezik a fa bevonásával. Foglalkoztatja a régi és mai formák egyidejű megjelenítése. Színei a barnák-zöldek végtelen változatai, az égetés szépségével bővítve.

Verebélyi Olga nőtorzói elegánsan sokatmondóak az egyszerűsített és valóságos formatagozódások jó arányú használatával. Plasztikáival a formák körülírta tér problémáit járja körül. Ezekhez az ún. „öntömörödő” polietilén szálas betont használja. Ennek öntéstechnikájával kísérletezik. Egyéb munkái teljesen elvontak, három nagyméretű, egynézetű, aszimmetrikus kompozíciót hozott. Hasonló felfogásban fémcsövekből képzett kompozíciója is érdekes.

A művész élményeinek sajátos közlése megsokszorozza a műélvezetet. E beszámoló kiállítás maradandó élményt adott, és igazolja ezt. A sarkain felperdülő kis tálkák, szabályos mintázatok, csendesen törekvő füvek, megszemélyesített alakzatok, elegánsan metszett idomok látványa és értelmezése mély élmény.

Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a művészetet!

H. Németh Katalin grafikusművész

(Fotó: internet)