Amikor az elkészítendő interjú helyszínéről beszéltünk Bárány Kristóffal, a pergőlábú fiúk egyikével, örömmel ajánlotta a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, egykori alma materét. Ismeretségünk kezdete is ide köthető, hiszen egy éven át a tanára voltam. Bár kevés óraszámban és rövid ideig vezethettem őket a filozófia rejtelmeibe, Kristóf kedvessége, tisztelettudó lénye, intelligenciája felejthetetlen maradt számomra.

Szép évek a Kölcseyben

– Nagyon szép éveim voltak, amit a Kölcsey gimnáziumban töltöttem – nosztalgiázott, miközben felkerestük egykori osztálytermüket, tablójukat. – Francia–olasz tagozatos társaimmal 2002-ben érettségiztünk. Szerencsénkre nyelvgyakorlás céljából sokat utazhattunk ezek alatt az évek alatt is. Én franciát tanultam, amit jól tudtam hasznosítani később fellépéseink során Algériában és Franciaországban is. Fantasztikusak az egykori osztálytársaim, akikkel nemcsak 5–10 évente találkozunk, hanem olykor spontánul is, például legutoljára karácsony tájékán. Sokat köszönhetek az osztályfőnökömnek, Czipa Boglárkának és az egész tanári karnak, akik nagy szakértelemmel, szeretettel, fiatalos lendülettel segítettek bennünket át kamaszkorunk legszebb évein.

A Táncfarsangon készült képeinkért kattintson a fotóra!

Tablójukra ő választotta Cicero szállóigéjét, amit most is kapásból idéz: „A legszebb emlék az, amire az ész nem emlékszik vissza, csak a szív, és az is csak annyit tud róla, hogy akkor boldog volt.” Úgy véli, ez az idézet híven tükrözi az osztályuk hitvallását. A kamaszkori szurkapiszkálódásnak nyoma sem volt köztük, nem voltak klikkek, mindenki szeretett mindenkit. A „véletlen” különös játéka, hogy a menyasszonya, Timári Kincső szintén itt maturált, bár jó néhány évvel később. Nem a gimiben ismerték meg egymást, mégis, mint mondta: „hamarosan egy igazi kölcseys család leszünk”.

Több mint 40 országban szerepeltek

– Táncos pályafutásunk abszolút Nyíregyházához kötődik: innen indultunk és máig itt élünk barátaimmal együtt, amire nagyon büszkék vagyunk. A Nyírség Táncegyüttes utánpótlás csapatában, a Margarétában kezdtünk, s gimnáziumi éveim alatt kerültünk fel a nagy együttesbe. A néptáncos múltunk határozta meg az életünket mindmáig. Akkor még a hagyományos magyar néptáncot képviseltük, amit kamatoztatni tudtunk a későbbiekben. Együttesünk tíz éve alatt több mint 40 országban léptünk fel. A legnagyobb hatással ránk a másfél hónapos ausztrál turnénk volt, de szerepeltünk Kínában, Algériában, Egyiptomban, az Egyesült Államok keleti és nyugati partján, Kanadában, az Arab Emirátusokban, Európában szinte minden országban... Az idén Vietnámban és Finnországban is táncolunk majd, s meghívtak bennünket őszre egy dubai fesztiválra. Korábban már két alkalommal szerepeltünk azon a vidéken.

[REKLAM]

Persze a világjárás nem csupán öröm; kisebb-nagyobb gondokkal jár. Az egyik, hogy szeretteiket gyakran nélkülözni kell. Nehezíti a dolgukat, hogy önmagukat kell menedzselniük, mert így működik a legjobban. A ruhatárukra is gondot kell fordítaniuk: rengeteg cipőt és nadrágot használtak el az évek során, hiszen a csapásolások, ollók... ugyancsak megviselik. Könnyebbség ugyanakkor, hogy a négy táncos jó családként működik, megosztják a feladatokat egymás között: van, aki a kellékekért, a naptári teendőkért, a pénzügyekért, a zenéért vagy a médiás megjelenésért felelős, attól függően, kinek mi az erőssége. Ügyelniük kell emellett a kondíciójukra is, hiszen különösen egy 90 perces műsor fizikálisan rendkívül megterhelő. Figyelniük kell a táplálkozásukra, s a próbák, fellépések mellett sokat sportolnak: úsznak, futnak, kerékpároznak, télen hárman síelnek, Kristóf pedig a snowboard szerelmese.

Kefir is fellép

– Februárban a Táncfarsang keretein belül megünnepeltük már a 10 éves 4 for Dance-t a Móricz Zsigmond Színházban, ahová vendégművészként néhány barátunkat is meghívtuk. A hatalmas nézői érdeklődést mutatja, hogy 2 nap alatt elfogytak a jegyek, ezért elhatároztuk, hogy nyáron ezt a műsort megismételjük. Augusztus elsején a Szabadtéri Színpadon kerül erre sor, mottónknak megfelelően: „Hagyományainkhoz híven nem hagyományosan!” Tudjuk, hogy lesznek a nézők között olyanok, akik februárban láttak minket a színházban, ezért új produkcióval is készülünk, s mások mellett fellép majd műsorunkban a V-Tech együttesből Kefir, de a többi maradjon titok az előadásig!

Eddigi legnagyobb sikerüket a montreáli táncvilágbajnokságon aratták, ahol három aranyérmet szereztek. Ott mutatták be azt a számukat is, ami kihagyhatatlan a műsorukból: egy kötél két végén lévő golyók segítségével bemutatott ritmikus tánc, ami egy dél-amerikainak a továbbgondolása. A humor mindig fontos eleme műsoruknak. Igyekeznek rendkívül szórakoztató, karakán színpadképeket kialakítani: voltak már börtönlakók, cowboyok, táncoltak hűtővel, karácsonyfával, de a komolyságot is meg akarják tartani, hiszen produkciójuk a magyar néptánc egyfajta továbbélése. Nemegyszer kaptak olyan visszajelzéseket, hogy valakik az ő hatásukra kezdtek el néptáncot tanulni, tudva: ahhoz, hogy ilyen merészen hozzá lehessen nyúlni, ismerni kell a magyar hagyományokat.

Sz. Kántor Éva