Évente és sokadszor

Őszi Tárlat 2016
szeptember 9–október 9.

Tizenhét mondat rólunk

Mindig érdekes látni a sokféleséget. Ilyen az idei Őszi Tárlat is, színes és változatos, annak ellenére, hogy tematikus volt a kiírása: Emlékezzünk a forradalom 60. évfordulójára!

17 művész mindösszesen 33 művét láthatjuk a Jósa András Múzeumban. Hangulatos és változatos összeállítás, jól megrendezve.

Idén is díjat adott a város és a megye, amely díjakat Horváth János festőművész és Aranyász Zita grafikusművész kapta, a kiemelkedő munkákért.

Horváth János a „Csend” érzetét-tartalmát adja elő a geometria szigorával, eltérő idővonalakkal, visszafogott tört színekkel, karcolt-rusztikus felületeken.
Aranyász Zita fémszerkezetes lépcsővázba helyezi printelt szövegeit és szimbolikus körgyűrűjét a kimetszett körrel és egyéb hasonló jelzésekkel.
Csutkai Csaba kétszeresen is kizökkenti az Időt egymásra fotózott időszeleteivel, a faszerkezetek és motívumok időmarta felületeivel.
Gál Ludmilla egyik képén nő profilban, nemes virág a környezet áthatásaival, a szélek felé hangsúlyozott részletekkel, apró szépségekkel.
Krivánik József ellentétek harcát festi meg a háromszögek veszélyes szembeállításával, fokozatokban, bibliotikus keretben.
Küzmös Enikő lírai magyarázatokat közöl látvány és szerkezet között a pasztell és akvarell erejével, összefonódott, megsokszorozott szépséggel.
Varga Lóránt munkája érdekes színfolt, a komplementerekkel megfestett régi bakancs – esetlegesen.
Kerekes Elek „Október”-e összedobált hasábok tömege ismételt méretekkel és színekkel.
Lukács Gábor a mögöttes sejtelmét kusza, derékszögű vonalszövete még fokozza.
Botrágyi Károly színezett karcain az összecsúszott utcák sajátos hangulatúak, jó értelmet adnak a nézelődésnek.
Kópisné Nagy Mária újságcímek, újságlapok, zászlók, tömegek rajzolva, szerkesztve, ragasztva – és tisztelet a hősöknek.
Botrágyi Mónika a változást jeleníti meg zászlólobogással, fényekkel, irányító vonalszerkezetekkel.
Mihálka György tengernyi emlékező égő-lobogó gyertyát festett – felettük reményteli pillangó. Mellette és külön: saját verse.
Havasi Tamás megszépíti az olykor tragikus emlékeket, kezében tartja a tankot, zászlót, szelíd tájat.
Szepessy Béla a gondolkodó emlékére tette egymás mellé-fölé-alá a vonuló tömeget, harcokat, romos utcákat – elválasztó, esetleges keskeny, színes sávokkal.
Nagy Lajos Imre portré éremsorozata igényesen formált, újszerű összeállításban.
H. Németh Katalin megélt élményeket rajzolt meg, ahogy a tankok vonultak Záhony felől, és ahogy a hírek kavarogtak.

H. Németh Katalin grafikusművész