Az alábbi rövid összefoglaló ajánló is a szerző tollából származik.

A könyvvel meghívom a Kedves Olvasót egy idõutazásra a kezdetektõl 1976 júniusáig. Az iskola irattárában lévõ iratok tartalmának megjelenítésével képet kapunk a Nyíregyházán a forradalmat követõ megtorlás politikai, oktatásügyi intézkedéseirõl.
 

Embernek maradni

Megismerhetõ, hogyan vívták szélmalomharcukat a pedagógusok az alapjaiban téves, sokszor mûködésképtelen, a megfélemlítést mindennapi eszköznek használó hatalommal. A rövid történetek szereplõinek viselkedése alapján kiderül, hogy a munkásmozgalmi indulókkal és úttörõdalokkal fedett háttérben zajló perek, kivégzések ellenére hogyan voltak képesek embernek maradni az iskola lakói. E történetek alapján kapunk rálátást az iskola szellemiségének kialakulására, amely mai napig ható pedagógiai alapelve a tudásvágy felkeltése és a szeretet mindenható erejébe vetett hit.
Álljon itt két rövid részlet a könyvbõl, egyrészt információkat közvetítve az ötvenes évek hivatalos iratairól, másrészt bemutatva a pedagógusok, tanulók, szülõk kapcsolatát!
 

Zűrzavar, munkafegyelem, éberség...

Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB
X. Mûvelõdésügyi Osztálya Nyíregyháza
1411-7/1957.
Tárgy: Fegyelmi büntetés
Az ellenforradalmi események az iskolák életét is megzavarták. A népi demokrácia ellenségei igyekeztek az iskolák életében továbbra zûrzavart okozni és gyermekeket használnak fel provokációra. Éppen ezért nevelõinknek fokozottabban helyt kell állni a munkafegyelem megszilárdításában és éberen kell õrködni, hogy az iskolában az ellenséges tevékenység teret ne kaphasson.
A munkafegyelem lazasága miatt történhetett meg az a sajnálatos esemény, hogy a IV. sz. iskolában febr. 13.-án a VI. osztályban 9-10.-ig, amikor Dr. Margitics Gyula nevelõ tartott órát, a tanulók óra alatt kormány ellenes röpcédulákat gyártottak és azt egymásnak továbbadták aláírás végett.
Az órát követõ szünetben Berecz András nevelõ elmulasztotta a folyosó ügyeleti szolgálatot és a tanulók óraközi szünetben a fogasra lábbal felakasztották azokat, akik nem írták alá a röpcédulákat.
Munkafegyelem meg nem tartása és kötelesség elmulasztása vétsége miatt a Mt. 112. § 3. pont és 113. § 2. bekezdés b./ pontja alapján,
Dr. Margitics Gyula nevelõt írásbeli megrovásban,
Berecz András nevelõt írásbeli megrovásban
részesítette a Mûvelõdésügyi Osztály.
Felhívom Igazgató Elvtárs figyelmét, hogy a munkafegyelem megszilárdításával kapcsolatban a nevelõ testületének tartson rövid értekezletet.
Igazgató Elvtárs a fentieket ismertesse a nevelõtestülettel.
Nyíregyháza, 1957. március 5.
                                                                                       osztályvezetõ
 

Vallásos nevelés – s annak hiánya...

Az iskola beindulása után két hónappal, egy igencsak fagyos februári délután az ötödikes Erzsike anyukája jött be az iskola bejárati ajtaján, közölve az egyik éppen ott tartózkodó nagyobbacska gyermekkel, hogy õ Balogh Andrásné, Magdika nénit keresi. A megkérdezett fiatal felajánlotta segítségét a keresett személy elõkerítésében. Nem is tehetett másként, hiszen az anyuka határozott fellépését a gyermek egyértelmû utasításként értelmezte. Rövid keresgélést követõen az emeleten létrejöhetett a találkozó, ahonnan a felsõs fiú észrevétlenségbe rejtett gyorsuló léptekkel távozott.
–  Kedves tanár néni! Én az Erzsike anyukája vagyok az ön osztályából. A kislányom azt mondta, hogy kereshetem nyugodtan, mert az osztályfõnök nagyon aranyos teremtés.
–  Miben segíthetek?  –  tette fel a kérdést Magdi néni.
–  Nagy az én gondom  –  folytatta a szülõ.  –  Az édesapám õsei Szarvas környékérõl vándoroltak Nyíregyhá­zára, s mint evangélikusok lettek a város szorgalmas tirpákjai. Minden felmenõnket vallásosan nevelték. A szüleim 1928. január 24-én velünk, gyermekekkel együtt ott voltak a templom elõtt, amikor elõször megszólalt a harangjáték. Esténként, lefekvés elõtt most is elénekeljük a „Ki dolgát mind az Úrra hagyja, és benne bízik szüntelen...” kezdetû éneket, amelyet a harangjáték esténként játszik.
–  Miben segíthetek?  –  hangzott el Magdi néni kérdése másodszor is.
–  Hát abban, tanár néni, hogy a kislányom járhasson vallásoktatásra. Olyan összevisszaság van most, ezért kérem a segítségét.
Aztán a bõ lére eresztett bevezetõt megszakító újabb kérdést és rövid választ perceknek tûnõ csend követte. A Sóstói úton egy közeledõ villamos zaja törte meg a feszült hallgatást.
–  Kedves anyuka! Én csak azt tehetem, hogy a hivatalos eljárásról értesítem. Engem is járattak a szüleim hittanra, templomba is rendszeresen elmentem, de az utóbbi évtizedben ezt már nem lehet megtennem. Adja az Isten, hogy Erzsike járhasson hittanra! Templomba minden vasárnap elmehet. Nekem csupán egyetlen kérésem van: ne beszéljünk senkinek arról, hogy ön ma itt járt, s különösen arról ne szóljunk, hogy mirõl beszélgettünk. Meglátja, egyszer minden jóra fordul.
Másodszor is hosszú hallgatásnak tûnõ szünet következett. A délutános osztályok tanóra közötti szünete törte meg a csendet.
–  Kedves tanár néni! A Jóisten áldja meg magát!  –  köszönt el az anyuka.
 

Tanulságos történelem

Nyíregyházán, az Erdõ soron lévõ iskola történetét hol részletesen, hol csupán egy-egy elnagyolt ecsetvonással bemutató munkát elsõsorban azoknak ajánlom elolvasásra, akik diákként, pedagógusként vagy szülõként kötõdtek ehhez az intézményhez. Akár tanulságos is lehet azoknak is, akik példaként tekintenek egy olyan iskolára, amelynek pedagógusaira, diákjaira, a szülõkre a forradalom utáni években Váci Mihály „Szelíden, mint a szél” címû versének egyik gondolata teljesült: „...s mibe naponkint belehaltam, attól leszek pusztíthatatlan, s szelíden gyõzök, mint a szél.”
A könyv megtalálható a Móricz Zsigmond megyei könyvtárban, a Jósa András Múzeumban, a megyei levéltárban, a Nyíregyházi Egyetem Könyvtárában és az Apáczai könyvtárában.

(Szerző: Kovács László)