Korábban az egyházak feladata volt a személyi adatnyilvántartás, amelyet hazánkban Pázmány Péter esztergomi érsek rendelt el 1625-ben. Innentől kezdve a plébániák kötelezően feljegyezték a területükön történő születéseket, bérmálásokat, házasságkötéseket és halálozásokat. Ezt a gyakorlatot a protestáns egyházak is követték, bár erre hivatalos felhatalmazást csak 1785-ben kaptak II. Józseftől. A fent említett törvények hosszú egyházpolitikai küzdelmek után, az egységesítés szándékával születtek meg, hiszen az elfogadásakor nyolc, vallási alapú házassági jog volt érvényben.
A Nyírvidék részletesen ismertette az új törvényeket, majd arról is beszámolt, hogy városunkban kik voltak az elsők, akik polgári tisztviselő előtt kötötték össze életüket. A városháza dísztermét jelölték ki a ceremónia helyéül, amely a nagyfokú érdeklődés miatt szűknek bizonyult. Főleg hölgyek voltak kíváncsiak e jeles eseményre, amelyen Bencs László polgármester fekete díszmagyarban jelent meg, mint aki a házasulandókat anyakönyvvezetőként összeadta. Amikor „délceg magas alakja” feltűnt, „a közönség nem állhatta meg, hogy hangos éljenzéssel ne adjon kifejezést annak a lelkesedésnek, amely ez ünnepélyes pillanatban lelkét betöltötte”. E nevezetes napon Paulay József, tartalékos honvédhadnagy, a Hazai Bank előkelő tisztviselője lépett házasságra Kovács Jolánnal, Kovács Ferenc városi házi pénztáros „szép és kedves leányával”. Az új házaspár ezt követően a násznéppel együtt az evangélikus templomba sietett, ahol Geduly Henrik adta rájuk az egyház áldását.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)

Képünkön egy névadó ünnepség látható