Elment Dollárpapa!
Az egyik premier szünetében találkoztam először vele a Krúdy Kamarában úgy másfél évvel ezelőtt. Nézőként vett részt az előadáson, ismerkedett a társulattal. Nem volt nagy truváj ráhibázni, hamarosan látjuk majd színpadon is városunkban. Kérdésemre örömmel mondta el, a Dollárpapa címszerepét alakítja nemsokára a Móricz Zsigmond Színházban. Bár betöltötte már akkor a hatodik X-et, s érzékelhetően nem volt a legjobb passzban, de maradt benne még mindig valami korára rácáfoló fiatalság. Akik láttuk a Petőfi című hatrészes tv-film címszereplőjeként, vagy A nagyenyedi két fűzfa Józsefeként, azok emlékezetében az arca talán mindig is olyannak marad meg, amilyen húszas éveinek elején volt, amikor egy ország kedvencévé vált. A szalmabábuk lázadása, Magyar vándor, Linda, Szomszédok, azok számára is ismertté tették, akik nem láthatták pesti színházi alakításait. Orgánuma Nicolas Cage vagy Chevy Chase magyar hangjaként is közismert.
Legközelebb mégsem a Dollárpapa kapcsán találkoztunk személyesen, hanem a Múzeumfaluban múlt nyáron, ahol a Mandala Dalszínház meghívottjaként az Oscar című vígjátékot adták elő. Nagyon tetszett neki a miliő, bár kissé aggódott amiatt, hogy a francia darab nagypolgári enteriőrje hogyan él meg itt. A majd ezer néző lelkes tapsa az előadás végén megnyugtatta. A Funes, majd később Sylvester Stallone főszereplésével bemutatott filmes verzió sokunk élménye volt, az ekkor látott színházi előadás talán még ezeknél is mókásabbra sikeredett. Mint elmondta, a hatéves sikerszéria titka, hogy remek a szövegkönyv, nagyon szeretik a szerepüket. Jutalomjáték ez számára, de nagyon fárasztó, hiszen szakadatlan a pörgés attól kezdve, hogy bejön a színpadra. Nagyon „komolyan” játsszák, senki „nem dobja el” a poénokat, pontosan megoldják azokat.
„Nyíregyháza engem eddig dédelgetett”
Visszaidézte, milyen szép emlékek kötik Nyíregyházához. Szerepeltek itt a József Attila Színházzal a Balfácánt vacsorára című darabbal, s alakításáért a 2003-as VIDOR Fesztiválon a legjobb férfi mellékszereplő díját kapta meg. De nemcsak a siker miatt emlékezetes számára mindez, hanem a sóstói fürdőben eltöltött három nap is élmény dús volt. Néhány előadást látott már itt az évek során, például igen régen az Anconai szerelmeseket. Először kicsit megrettent, amikor színházunk felkérte a Dollárpapában való szereplésre, mert van egy akkor hároméves kislánya, aki szeptemberben kezd óvodába járni, s így is keveset van vele. Sok felkérést visszamondott, így az Operettszínházét és a József Attila Színházét egy-egy darab kivételével, de végül színházunk meghívására igent mondott. „Nyíregyháza engem eddig dédelgetett. Remélem, akkor is fog, amikor elkezdődnek az itteni nagyszínpadon a Dollárpapa próbái, majd az előadások!” Az alakítása nagyon jól sikerült. Számomra telitalálat volt a gazdagnak hitt, de szegény „amerikás” rokonként, akit hazatérve, hozzátartozói beleerőltetnek az álmaikban élt szerepkörébe.
Az idei VIDOR-on még láthattuk játszani A szőke ciklonban az akkor már végtelenül lefogyott Józsa Imrét, aki azonban a színpadon, minden erejét összeszedve, hiba nélkül tette a dolgát. Szeptember elején a budapesti Játékszínben átvehette munkásságáért a fesztivál életműdíját. Még néhány hét, és a függöny számára örökre legördült. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy azon kevesek közé tartozunk mi, nyíregyházi színházrajongók, akik az utolsók egyikeként még színpadon láthattuk ennek a kiváló művésznek három darabban való remek alakítását.
Sz. Kántor Éva
