Elhurcoltak emléknapja – az utcákról, otthonaikból, munkahelyeikről szedték őket össze
Nyíregyházán, az Északi temetőben idén is főhajtással emlékeztek meg azokról az áldozatokról, akiket 1944. november 2-án a szovjet katonák kényszermunkára hurcoltak el, és akik közül csak kevesen térhettek vissza szülőföldjükre. A főhajtáson a Himnusz elhangzása után Halkóné dr. Rudolf Éva önkormányzati képviselő mondott beszédet, majd a történelmi egyházak képviselői ökumenikus szolgálat keretében imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért. Ezt követően helyezték el a megemlékezés virágait és mécseseit.
A nyíregyházi Északi temetőben idén is tiszteletteljes főhajtással és ökumenikus imádság keretében emlékeztek meg azokról a polgári áldozatokról, akiket 1944. november 2-án hurcoltak el Nyíregyházáról málenkij robotra. A várost első ízben 1944. október 21-én foglalták el a Vörös Hadsereg katonái, akik október 31-én véglegesen kiszorították a németeket. A tényleges felszabadulás helyett azonban még újabb megpróbáltatások vártak a lakosok jelentős részére, hiszen november 2-án az orosz katonák megkezdték a polgári lakosság összegyűjtését. Azzal a céllal hurcolták őket el, hogy részt vegyenek a „kis munkában”, de valójában embertelen körülmények közé kényszerítették őket. A „kis munka” évekig tartó kényszermunka volt a Szovjetunióban. A városból elhurcolt 2300 emberre, nőkre, férfiakra, idősekre és fiatalokra egyaránt emlékeztek hétfőn. A főhajtáson a város képviseletében Halkóné dr. Rudolf Éva mondott emlékezőbeszédet.
Ma rájuk emlékezünk. Azokra, akik a háború után sem térhettek haza szeretteikhez, és azokra, akik noha túlélték a kényszermunkát, de életük végéig hordozták a fizikai és a lelki sebeket. 1944 őszén, a 2. világháború utolsó szakaszában, amikor az emberek már csak békére és biztonságra vágytak, újabb tragédia sújtotta országunkat és városunkat. A kis munkára tett ígéret sokak számára hosszú évek szenvedését jelentette. 1944. november 2-a a város történelmének egyik legsötétebb napjaként maradt meg az emlékezetben.
- fogalmazott Halkóné dr. Rudolf Éva önkormányzati képviselő.
A képviselő hozzátette, a múlt megértése ma is útmutatást adhat számunkra. Segít megérteni, honnan jöttünk és miért kell értékelnünk mindazt, ami körbevesz bennünket. Fontos, hogy ne csak a történelem tényeit ismerjük, hanem azt is megértsük, milyen emberi sorsok, fájdalmak és küzdelmek húzódnak meg mögöttünk. A megemlékezés zárásaként a város képviselői, valamint a hozzátartozók és leszármazottak virágokat helyeztek el az Elhurcoltak emlékművén, tisztelegve az erőszakkal elhurcolt és hazájuktól, családjaiktól elszakított áldozatok emlékének. Az emlékmű az ártatlanul elvitt polgári személyek sorsát örökíti meg úgy, hogy a jelenleg ismert mintegy 1200 áldozat nevét tünteti fel a születési évszámmal. Az emlékhelyet 2004. október 30-án adták át.
