Elhurcoltak emléknapja – Az 1944-ben elhurcolt nyíregyháziakra emlékeztek az Északi temetőben
Nyíregyházán, az Északi temetőben idén is főhajtással emlékeztek meg azokról az áldozatokról, akiket 1944. november 2-án a szovjet katonák kényszermunkára hurcoltak el, és akik közül csak kevesen térhettek vissza szülőföldjükre. A megemlékezés során a történelmi egyházak képviselői ökumenikus szertartás keretében közösen imádkoztak az elhunytakért. A város képviselői és a hozzátartozók koszorúkkal és virágokkal rótták le tiszteletüket az áldozatok emléke előtt.
A nyíregyházi Északi temetőben idén is tiszteletteljes főhajtással és ökumenikus imádság keretében emlékeztek meg azokról a polgári áldozatokról, akiket 1944. november 2-án hurcoltak el Nyíregyházáról málenkij robotra. Közel 80 éve történt, hogy a szovjet katonák ártatlan embereket vittek el a nyíregyházi utcáról, otthonaikból vagy munkahelyeikről. Azzal a céllal hurcolták őket el, hogy részt vegyenek a „kis munkában”, de valójában embertelen körülmények közé kényszerítették őket, és csak kevesen tértek vissza közülük. A megemlékezés a város lakosainak tragikus sorsára emlékeztetett, amely több ezer magyar családot érintett, és akik hosszú éveken át hallgatásra voltak ítélve.
„Édesapámat vitték el annak idején. 62 éves volt, szakállas. A polgármester felhívására ment el. Megborotválkozott és a Törvényszékre ment, hogy segítsen a város újjáépítésében. Vártuk haza egy napig, majd két napig, és akkor tudtuk meg, hogy a Törvényszékről mindenkit elvittek. Debrecenből bevagonírozták őket és soha többet nem láttuk. Árván nőttünk fel hárman, édesanyánkkal”
– mondta Hetey László hozzátartozó. A város képviseletében dr. Ulrich Attila önkormányzati képviselő felidézte az áldozatok tragikus sorsát, tisztelegve azon mintegy 2300 nyíregyházi lakos emléke előtt, akiket elhurcoltak, s akik közül alig háromszázan térhettek haza szülőföldjükre. Beszédében hangsúlyozta, a múlt megértése segít a fiataloknak értékelni a mai élet könnyedségét és biztonságát. Hozzátette, a történelem tanítása során fontos, hogy a tények mellett a múlt fájdalmát és annak jövőbeli hatását is érzékeltessük.
„A történészek és a történelemtanárok akkor végeznék a legjobb munkát, ha a történelem tanítása során nem csupán a száraz tényeket közvetítenék, hanem arra is ráébresztenék a felnövekvő generációkat, hogy a mai világ mennyivel jobb hely sok tekintetben. Ma sokkal könnyebb átélni és feldolgozni a nehézségeket, mint 80 évvel ezelőtt, amikor az emberek egy teljesen más történelmi környezetben, szegénységben, gyakran hírek nélkül éltek, messze a szeretteiktől. Akkor tesszük jól a dolgunkat, ha minden alkalommal felhívjuk erre a figyelmet, mert sajnálatos módon a történelmünk tele van olyan dátumokkal, amelyeket emlékeztetőül és tanulságként kell továbbadnunk”
– emelte ki dr. Ulrich Attila. A megemlékezés zárásaként a város képviselői, valamint a hozzátartozók és leszármazottak virágokat helyeztek el az Elhurcoltak emlékművén, tisztelegve az erőszakkal elhurcolt és hazájuktól, családjaiktól elszakított áldozatok emlékének.
