Elhunyt Markovics Gyula, a térség utolsó holokauszt-túlélője
„A száz év remény és az utolsó tanú emlékezete”
A Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke és a család jelentette be ,hogy elhunyt Nyíregyháza és Sátoraljaújhely utolsó holokauszt-túlélője, Markovics Gyula.
Néhány évvel ezelőtt, több ízben is találkozhattam vele, s otthonában mesélt az életéről. Terveim között szerepel, hogy nyomtatott formában is megírom életének részletes memoárját.
Markovics Gyula (1926–2026), Sátoraljaújhely szülöttje és Nyíregyháza megbecsült polgára, a térség utolsó holokauszt-túlélője életének 101. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálával nemcsak egy rendkívüli ember távozott közülünk, hanem lezárult a közvetlen emlékezés egy meghatározó fejezete is Szabolcs és Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyében. Távozásával egy olyan korszak zárult le, amelynek ő nemcsak elszenvedője, de évtizedeken át a legfontosabb, megingathatatlan élő lelkiismerete és tanúja volt.
A földi pokoltól a százéves csodáig
1926. január 22-én született Sátoraljaújhelyen, ahol gyerekkorát töltötte és ötvös-és órásmesterséget tanult. Fiatalon, mindössze 18 évesen kellett szembenéznie az emberi történelem legborzalmasabb tébolyával: 1944-ben deportálták Auschwitz-Birkenauba, majd végig élte a megpróbáltatások és a fagyos halálmenetek poklát. 1945 januárjában megérkezett a szabadság, az számára egy igazi, csodával határos „második születésnapot” jelentett. Újjászületve kezdhetett új életet.
Az újrakezdés és Nyíregyháza megbecsülése
A földi pokolból hazatérve nem a gyűlöletet választotta. Újraépítette az életét: órás- és ékszerészmesterként Vásárosnaményban, majd később ipari üzemgazdászként dolgozott Nyírbátorban, és Nyíregyháza rendkívül megbecsült, kitüntetett polgárává vált. Nyugdíjba vonulásáig volt a VAGÉP irányítója. Példát mutatott mindannyiunknak abból, hogyan lehet a legnagyobb traumák után is megőrizni az emberi méltóságot, a hitet, a kultúra szeretetét és az életszeretetet. Élete utolsó szakaszában is aktívan olvasott, figyelte a világot, és jelenlétével támogatta a hitközség közösségét. A város büszkesége volt, Nyíregyházán lelt otthonra, ahol példás életéért és munkájáért a Zsidó Hitközség közössége és Nyíregyháza város vezetése is mély tiszteletét fejezte ki.
Az utolsó szemtanú öröksége
Gyula/Gyuszi bácsi távozásával az utolsó olyan hang némult el a régióban, amely még saját fülével hallotta a történelem legsötétebb napjainak zaját. Élete végéig hirdette: „Emlékezzünk és emlékeztessünk!” Az üzenete és emlékezete örökké velünk marad. Az utolsó szemtanú távozott, így a mi kötelességünk, hogy az ő történetét továbbadjuk a jövő generációinak.
Nem engedhetjük feledésbe merülni a történetét.
Emléke legyen áldott! – !זכโรנו לברכה (Zihronó livrahá)
Fotó :Fehér Ildikó
Nekrológ :Fehér Ildikó
