Egy nap, amikor a város apraja és nagyja örömben úszott

E nevezetes napot 1838. január 22-re tûzték ki. Az ünnepség kezdetén, a városházán tartottak egy gyûlést Kállay Péter elsõ alispán elnöklete alatt a város elöljárói és elõkelõségei jelenlété­ben. Ezt követõen a városháza elé vonult a küldöttség, ahol a megyei fõjegyzõ hangosan felolvasta a szabadalomlevél teljes magyar fordítását, melyet a jelenlévõk üdvrivalgása fogadott. A kihirdetést követõen istentiszteletek következtek. Elõbb a katolikus, majd az evangélikus templomba vonultak hálaadásra. Utóbbi helyen Mikuss Sámuel prédikátor tartott beszédet és az uralkodó nevének említésekor a templom elõtt mozsarakból adtak le díszlövéseket. Az istentisztelet a Tartsd meg Isten királyunkat kezdetû énekkel ért véget.

A templomból a nagyvendéglõbe siettek az elõkelõségek, ahol 230 fõre terített asztal várta õket, míg a köznépet a Csillag kocsmában fogadták, ahol mintegy 200 személyt vendégelt meg a város. A krónikás nem mulasztotta el feljegyezni, hogy a piacon egész délelõtt két bolthelyiségbõl csatornán folyt a bor, melybõl „sokan nem csak bõven hörpentettek, hanem vedrekben haza is hordták”. Ugyanitt perec és néhány véka dió szóratott a nép közé. Este pedig táncvigalommal tették fel a koronát a napra, bár a zenét szolgáltató Bunkó bandájának „inkább csak a neve, mint muzsikája volt híres”.

Így lett mindenki számára emlékezetessé az a nap, amikor a 17 és fél ezer lakosú Nyíregyháza rendezett tanácsú várossá vált. Hamarosan meg is alakult az elsõ választott városi tisztikar, a tanács élén Inczédy György polgármesterrel, a „nép szószólójával”.

(Szerzõ: Ilyés Gábor)