Valerij Kapacina III. kerület ellen szerzett góljára még ma is sokan emlékeznek. Tízezer néző ugrott azonnal talpra, miután elcsavarta a labdát a kapus mellett. A Szparinak ismét van egy Kapacinája, és Kevin is abban bízik, maradandót alkothat Nyíregyházán.

– A Kapacina név jól cseng Nyíregyházán. Nehéz egy ilyen örökséggel pályára lépni?

– Azok a szurkolók, akik látták édesapámat játszani, hozzá hasonlítanak. A név kötelez, és van is elvárás velem szemben. Minden erőmmel azon leszek, hogy apukám nevét is és a testvérem nevét is olyan színvonalon tartsam, amelyet az megillett. Igyekszem bizonyítani minden egyes találkozón, amikor pályára kerülök.

– Nagyon nehéz bekerülni most a csapatba?

– Minden mérkőzést megnyertünk eddig, és a Szpari nem egy NB III-as csapat, tudjuk, hogy milyen képességekkel rendelkeznek az itteni játékosok. Nagyon nehéz bekerülni, de nem lehetetlen. A cél a feljutás, így Mátyus János is a legerősebb összeállítást próbálja hétről hétre pályára küldeni, de biztos hogy lesz lehetőségünk a bizonyításra. Ha pár perc, ha félóra, ha egy félidő, akkor annyi alatt.

– Egy ilyen fiatal játékosnak könnyebb úgy játszania, hogy rutinos emberek vannak mellette?

– Teljesen más mint az utánpótlásban volt. Ott hasonló kaliberű játékosokkal játszhattam, mint amilyen én is vagyok. Itt más a helyzet. Rutinosabb, idősebb labdarúgókkal dolgozhatok együtt, és ez így nagyban különbözik. Valamilyen szinten könnyebb, de nagyobb is az elvárás.

– Nagy a különbség az NB III és az utánpótlás-bajnokság között?

– Legutóbb az U21-es első osztályú bajnokságban szerepeltem, és ritmusban, színvonalban nincs nagy különbség. Egy-egy rangadón ott is komoly csatákat vívtunk, de itt más a helyzet. Az NB III-ban csak az eredmény számít, míg az utánpótlásban a játékosok fejlődése volt a fő cél.

Dankó László