Dessewffyek a város történetében - Amiről az utcák mesélnek

Lónyay Zsigmond 1648-ban kelt végrendeletében Margit leányának, gróf Csáky István nejének hagyományozta, akinek gyermekei 1696-ban Tokajban megosztoztak az anyai, vagyis a Lónyay-birtokon, amely alkalommal Nyíregyháza részjószág Csáky Borbála grófnőnek jutott, kit Palocsay István báró vezetett oltárhoz. E házasságból született báró Palocsay Zsigmond, aki gróf Pethő Rozáliával kötött házasságot. Az õ idősebb lányukkal, Palocsay Horváth Klárával lépett frigyre Dessewffy Sámuel, aki e házassága révén Nyíregyháza fele részének birtokosa is lett.

Dessewffy Sámuel (képünkön) 1711-ben született. Pozsega vármegye örökös főispánja, Sáros vármegye főispánja, aki 1756-ban bárói, majd 1775-ben grófi címet kapott, ezzel õ lett a család ifjabb grófi ágának a megalapítója. Gróf Károlyi Ferenc halála után õ fáradozott a telepesek megtartásában, sőt újabb lakosokat telepített Sáros vármegyéből az akkor még Nyíregyházához tartozó Királytelekpuszta és Görögszállás nyugati határába. István nevű első gyermeke 1736-ban született, akit még hat lány követett. Felesége halála után, 1758-ban újabb házasságot kötött és még két gyereke született. 1776-ban hunyt el.

A szintén Sámuel nevet viselő unokája 1768-ban született Kassán. A család részéről õ vezette azokat a tárgyalásokat 1803-ban, amelyet a nyíregyháziak kezdeményeztek megváltakozásuk ügyében. Megértette „a város szorgalmas lakosságának eme óhaját és a kor intő szavát” és a jászói konvent 1804. március 1-jén hitelesítette azt az örökvallást, amelyet a családtagok nevében tett: mentesítették a nyíregyháziakat a földesúri szolgáltatásoktól, átengedték birtokaik tulajdonjogát, lemondtak a regálé jogok gyakorlásáról és a földesúri igazságszolgáltatásról is. E nemes férfiú 1847. május 14-én hunyt el Kassán.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)