A Központi Statisztikai Hivatal friss adatai alapján a fiatalok és az idősek együttes aránya már megközelíti az aktívakét. A gyermekkorú népesség (14 év alattiak) eltartottsági rátájának csökkenése ugyan az utóbbi években megállt, az időseké (65 év felettiek) azonban egyre növekszik. A 65 év felettiek adják a teljes népesség több mint 18 százalékát, az aktív korúakhoz viszonyított eltartottsági rátájuk ennél közel 10 százalékponttal magasabb (27,2 százalékos). Tíz évvel ezelőtt még 16 százalék alatt volt az idősek aránya, a rendszerváltáskor pedig még alacsonyabb volt. Az elöregedés miatt növekvő ütemben fog emelkedni a következő tíz évben az eltartottsági rátájuk, ennek jelei már most láthatók. Mindezek eredményeképp az öregedési index (az idős népesség aránya a gyermekkorúhoz viszonyítva) 126 százalékra emelkedett.

KEVESEBB AKTÍV DOLGOZÓ, TÖBB ELTARTOTT

Habár a fiatalok létszámának csökkenése miatt kevesebb gyermekről kell gondoskodnia a társadalomnak, ez hosszú távon kedvezőtlen, hiszen egy-két évtized múlva gyakorlatilag nem lesz dolgozó, aki eltartsa az egyre növekvő idős népességet. Tíz év múlva, amikorra a Ratkó-gyerekek már mind nyugdíjban lesznek, 22 százalék felett lehet az idős népesség aránya, ami esetükben 33 százalék feletti eltartottsági rátát eredményez. Ha nem történik változás, akkor 2040 után várható az igazi baj, hiszen addigra már a hetvenes évek második felében született „Ratkó-unokák” jó része se lesz aktív. A demográfiai katasztrófát akkor lehetne elkerülni, ha a következő öt-tíz évben robbanásszerűen növekedne a születésszám, ezek a gyerekek 2040-re válnának aktív korúvá. Ha a fordulat késne, akkor egyszerre terheli meg az ellátórendszert a gyerekek létszámának esetleges növekedése és a nyugdíjba vonulási boom – hacsak nem emelik meg a 65 éves nyugdíjkorhatárt, vagy a Magyarországról való kivándorlási hullám nem fordul át bevándorlásivá. Erre azonban kevés az esély.

Sz. T.

(Fotó: internet)