Csonka András a Hölgyválasz, Csányi Sándor a Hogyan értsük félrea nőket 2. című előadással tér vissza a Rózsakertbe

Csonka András visszatérő vendég Nyíregyházán, de Csányi Sándornak sem ismeretlen megyénk székhelye. Egy hét leforgása alatt mindkettőjüket láthatják a Rózsakert Szabadtéri Színpadon: „Pici” a Hölgyválaszban lép fel július 20-án, Sándor pedig ismét Guszti(k) bőrébe bújik július 25-én.

– A Hölgyválasz próbafolyamatának elején úgy fogalmaztál: „Olyan zenei és táncos világ költözik a színpadra, ami szokatlan a színpadon: a társastánc... Nagyon kemény meló, szinte a nézők szájában táncolok majd, tehát tökéletesnek kell lennie. Még küzdök a gátlásaimmal, a felkészülési idővel, de megoldom.” Felteszem, megoldottad.

Cs. A.: – Végül is, hála Istennek, megoldottam. De ehhez kellett sok gyakorlás, és persze egy remek koreográfus, Molnár Andrea, aki sokat segített. Visszajöttek azok a csodálatos emlékek – hú, már 20 éve lesz ősszel, noha úgy érzem, mintha 5-6 lett volna –, amikor Keleti Andreával megnyertük a Szombat esti láz második évadát. Nagyon fárasztó, de mámoros utazás volt ebben a világban, a végeláthatatlan és lehetetlen időpontokban tartott próbáink ellenére.

Ami a Hölgyválaszt illeti, más színdarabokban nem lehet megnézni a társastánc világát, noha mi nyilván megtapasztaltuk, mennyire jól működik. Persze nemcsak a tánc része, hanem az előadás egésze. Sokak emlékében él az amerikai film – én mondjuk annak idején nem láttam – Richard Gere, Jennifer Lopez, Susan Sarandon és Stanley Tucci főszereplésével. Szerintem a Szente Vajk által színpadra állított mű sokkal jobb, mert amellett, hogy táncolnivaló van benne, sokkal viccesebb, mindemellett nagy adag gondolatiságot, mélységet is hordoz. Most már kb. száz-százötven közötti előadáson vagyunk túl, nagyon népszerű a közönség körében.

– Nyíregyházán és a VIDOR Fesztiválon visszatérő vendég vagy. Mi a vonzó számodra városunkban?

Cs. A.: – Sajnos túl gyakran nem fordulok meg ott, pedig jó lenne kicsit szétnézni, beülni egy-két előadásra. Felejthetetlen élmény, hogy öt évvel ezelőtt a Nagyvárosi fényekkel csúcsot állítottunk be, hat fesztiváldíjat kaptunk, tavaly pedig én vehettem át a legjobb férfi epizódalakításért járó Brighella-díjat a Rém rendes vendégbeli alakításomért. Nagyon jólesett és nagyon emlékezetes ez számomra. Ugyanakkor eszembe jut, hogy a VIDOR előtt, tavaly augusztus elején volt egy fellépésem a Szindbád szabadtéri színpadán Slágerparádé – zenés kalandozás Csonka Andrással címmel. Remek, s nagyon aranyos volt a közönség!

Azért tudok egy-két dolgot a kollégákról, olykor olvasok arról, mi történik a nyíregyházi színházban. Az igazgató, Kirják Róbert nagyon kedves, amikor találkozunk, jókat tudunk dumálni. Azt gondolom, sikeresen működik a teátrum, olyan darabokat játszanak, amelyeket szeret a közönség, így nincsenek olyan gondok, hogy kevés a néző.

*

Az első, országszerte hatalmas sikerű önálló est után jött a folytatás: a Hogyan értsük félre a nőket? második része. Ez nem ismétlés, hanem továbblépés, az est során Csányi Sándor egyedül formál meg tizenötféle apát, férjet, kollégát – ugyanazzal a kendőzetlen öniróniával, ami az elsőt is emlékezetessé tette.

– Immár másodszor bújsz Guszti szerepébe. Sok személyes élményed van? Gyakran érted félre a nőket?

Cs. S.: – Szerintem, aki azt mondja, hogy érti a nőket, az vagy nagyon súlyos tévedésben van, vagy egyszerűen hazudik. Egyszerűen nem lehet őket megérteni, évek hosszú során sem, annyira kiszámíthatatlanok, és annyira más rendszerben működnek, mint mi. De nyilván nem is az a cél, hogy megértsük – az egyensúly a lényeg. A második részben elhangzik: „Régen minden egyszerűbb volt, mert a férfi felépítette a házat, a nő pedig otthont csinált belőle.” Most már a nő is építkezik, a férfi is lakberendezési boltba jár. Tényleg összezavarodott minden, ami hajdan sokkal egyszerűbb volt. Viszont így jóval több humorlehetőséget rejt magában a világ, amelyben élünk. Nagyon szórakoztató ez a fajta együtt-élősdi.

Nyilván sok személyes élmény jelenik meg az előadásban, hiszen ha leülsz a barátaiddal beszélgetni, végighallgatod a feleségedet vagy a barátnőit, elképesztő jó történeteket mesélnek. Szinte minden nagyjából ugyanarra a sémára épül: egész egyszerűen más rendszerben létezünk. Ők másra emlékeznek, mi mást hallunk meg, elmélkedünk, vitázunk, ki nem figyel a másikra, mindkettő áldozatnak érzi magát. Ekkor pedig vagy elkezd az ember bosszankodni, vagy rettentően szórakoztatónak találja.

Persze szinte semmi sem egy az egyben jelenik meg a színpadon, mint ahogyan történt. Sűríteni kell, s ha nem elég izgalmas, akkor csavarni kell egyet rajta. A lényeg: bemutatni a férfi és nő közötti különbséget, és az a jó, ha a nézőtéren ülő úgy érzi: na, ez velünk is pont így történik. Mindig öröm látni, melyik az a poén, amikor nők bökdösik a férjeiket: látod, erről beszéltem, te ilyen vagy, máskor a férfiak néznek a feleségükre: na, ez pont olyan, mint ahogy te szoktad mondani.

– Van egy mondás: nők nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Cs. S.: – Csodálatos dolog a nő, elképesztően szórakoztatóak, nagyon helyesek. Jellemző történet: egy idős házaspárt megkérdeztek, mi a hosszú házasság titka. A feleség azt felelte: nagyon egyszerű, minden lényegtelen dologban én döntök: hol lakjunk, melyik iskolába járjanak a gyerekek, hogyan osszuk be a pénzt. Minden valójában fontos dologról a férjem dönt: telepítsünk-e kolóniát a Marsra, melyik a legjobb focicsapat...

– Mindig a nőnek van igaza?

Cs. S.: – Nyilvánvalóan nem. A párkapcsolat egyik lényege: úgy tudjuk érvényesíteni az akaratunkat, hogy elhitetjük a másikkal, neki van igaza. Bár, lássuk be, ezzel a csavarral a nők jobban tudnak élni. A férfiak inkább nekimennek fejjel a falnak, a nők ügyesebben kerülik ki a csapdákat.

– A megértés alaptétel a férfi és a nő jó kapcsolatában?

Cs. S.: – Megértés vagy kíváncsiság szerintem. Tehát érdekeljen, ő milyen, és szórakoztasson, nekem talán ez a legfontosabb. És az, hogy próbáljuk meg az együttlétet humorral kezelni, mert másképp meg lehet bolondulni. Tekintsük játéknak, ne vérkomoly dolognak, mert úgy nem lehet élni, ha csak a feszültséget érezzük. Tehát amikor a férfiak megpróbálják rávenni a nőket, hogy úgy gondolkodjanak, mint a férfiak; a nők meg rávenni a férfiakat, hogy úgy gondolkodjanak, mint a nők, abból csak harc van és feszültség. Ha hagyjuk élni egymást, az közben szórakoztató. Emellett nagyon fontos, hogy felnézzenek a másikra.                                          

(Szerző: Kováts Dénes)