– Hogyan indult a mandalakészítő szenvedély, illetve az, hogy ezeket az aprólékosan kidolgozott motívumokat ilyen formában valósítja meg?

– 10 éve találkoztam Boros Bettyvel Újfehértón egy ezoterikus rendezvényen, egymáshoz közel kaptunk helyet és így volt alkalmam egészen közelről megcsodálni az alkotásokat. Elvarázsoltak és egyben magával ragadtak a mandalák, különösen egy szikrázóan fehér gyönyörű mandala, amibe ott, abban a pillanatban beleszerettem. Szerelmes lettem... És nem tudtam szabadulni a vágytól. Később hallottam, hogy indul festőtanfolyam, de akkor valamiért a sors még nem tette lehetővé, hogy részt vegyek, nem voltam kész, nem voltam egész. Majd a „véletlen” úgy hozta, hogy 7 évre rá beszélgettem egy akkor számomra teljesen ismeretlen hölggyel, kettő perc alatt kiderült, hogy mandalafestő iskolába indul, pont a Bettyhez. Kérdeztem, szerinte van-e még hely? „Nem tudom, de hívjuk fel...” – hangzott a válasz. Pont egy hely volt szabad. Gondoltam: „Istenem, köszönöm”. Azóta is mosolygok ezen és nagyon hálás vagyok Nórinak a mai napig és mindig. Hát így kezdődött.

– Miért pont a Csendes hetek elnevezést kapta a kiállítás?

– A festés technikai része gondos előkészületet kíván. A festő elcsendesedik, ráhangolódik a motívumra, zene, gyertya, ima, mantra vagy mindenki a saját módszere szerint. Akril festéket, gyöngyöket, színes homokot, ásványokat, kristályokat használunk. A kiállítás advent időszakára esik. A mandalák is kifejezik az elmélyülést, elcsendesedést, befelé figyelést, a teremtést és a fény születését. Ezért kapta a kiállítás a Csendes hetek elnevezést.

[REKLAM]

– Sokan meditatív szertartásként jellemzik az alkotás folyamát – készítésük valóban megnyugvás a léleknek?

– Igen, mindenképpen. Az igazi meditáció szerintem az, amikor nincs gondolat és a mandalafestés közben semmi más nem létezik, csak a pillanat, csak az a pötty. Valami történik... Nem gondolsz semmire, megindul a kezed és a szíved, és nincs idő és nincs semmi. Érzések vannak. Nem én festek, a mandala festi meg önmagát, ő választja még a színeket is. Festettem közösen gyermekkel, fantasztikus, hiába beszélsz hozzá, fogalma sincs róla, hogy ott vagy mellette. Festés közben mindenkivel ez történik. Számomra ez maga a csoda.

– Noha a mandalákban erőteljes jelentéstartalom társul a színekhez, van mégis olyan szín, amely közel áll Önhöz?

– Arról már beszéltem, hogy nem én választom a színeket. Nekem az a véleményem, hogy nincs jó és nincs rossz szín. A színeket használjuk egymás kiemelésére, vagy tompítására. Ha mégis konkrét választ kell adnom, akkor a fehéret választom, mert ő az összes színt magába foglalja.

– Különféle újságokban, internetes felületeken lehet találni sablonokat. Ön, mint már „profi” mit gondol, teljesen laikusként belevághat valaki a mandalakészítésbe? 

– Saját hitem szerint ebben a világmindenségben egy igazi profi van, az, aki megteremtett mindent. A történetek szerint mindannyiunkban van belőle egy rész. Ebből kiindulva egyikünk sem feljebb, sem lentebb nem való. Akinek kedve vagy késztetése van a festésre, csak bátran tudom ajánlani. Nekem a mesterem, Boros Betty első mondatai adtak bátorságot. „Nincs rossz mandala. Minden alkotás a lelkedből jön.” Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, hogy a figyelmet egy olyan dologra szenteljük, amit szeretünk. Legyen ez tánc, írás, zene, alkotás, főzés vagy utcaseprés. Mindennel elérhetjük ezt az emelkedett állapotot, csak figyelj és szívből csináld. Elődeink is hímeztek, horgoltak, festettek, általában a férfiak faragtak és sorolhatnánk. A mai felgyorsult világban tiszta szívemből kívánom mindenkinek, hogy találja meg a saját fonalát és legyen szerelmetes az életébe.

Szöveg és fotók: Farkas Fanni