A halál csak testi mivoltában aratott diadalt felette, de szakmai és emberi életútja, amelyet megtett, olyan mély nyomokat hagyott hátra, amellyel tovább fog élni emlékezetünkben, bennünk. Császári János 1965-ben a Felsőfokú Tanítóképzőben tanítói oklevelet, majd 1973-ban történelem szakos tanári végzettséget szerzett. Pedagóguspályáját 1964-ben a butykai Általános Iskolában kezdte, ahol összevont osztályokban tanyasi gyerekeket oktatott, nevelt, és ahogy ő mondta:

„Mindig is azt tartottam szem előtt, hogy a környezetemben élő emberek szószólója legyek, ha nekik nincs lehetőségük a maguk ügyeinek ellátására, akkor azt vállaljam fel én.”

Az iskola megszűnésével, 1977-től nyugdíjba vonulásáig, a családja mellett, a nyírszőlősi iskola töltötte be az életét, ahol először nevelőtanár, majd 1980-tól igazgatóhelyettes és 1984-től igazgató volt.
Őszintén tisztelték őt tanítványai, a szülők, a pedagógustársak egyaránt. Egyéniségében rejlett a tekintély, biztonságot sugárzó nyugalom és csendes derű vette körül. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség jellemezte.

Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott, ezért minden megnyilvánulása hiteles volt. Búcsúzunk az embertől, aki életével mutatta a példát. Búcsúzunk a Kollégától és Igazgatótól, aki példaértékű szakértelemmel, felelősségtudattal vezette tantestületét, akinek semmi sem kerülte el a figyelmét. Ha kellett, korrekt bírálatokkal, szakmai tanácsokkal, ha kellett, barátságos emberi szóval segített bennünket a mindennapi munkában.

Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcot.

A Szőlőskerti Iskola nevelőtestülete, dolgozói nevében
Váczi Józsefné
tagintézmény-vezető