Beszélni nehéz!

A jubileumi rendezvényen – a helyi fordulókat követően – szakközépiskola kategóriában én képviseltem iskolámat, a Nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskolát (és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is) az országos megmérettetésen.
A hosszú út azonban, melyet – metaforikusan és a szó szoros értelmében is – Győrig megtettünk felkészítőmmel, Pázmándi Katalin tanárnővel, nem volt hiábavaló. Hosszú órákon át gyakoroltuk még itthon a szabadon választott és a különböző idegen szövegek nyelvi buktatókkal teli sorait, illetve az írásbeli jelöléstani feladatokat.

A döntőn az izgalmak a sorsolással kezdődtek. A kategóriámban 58-an voltunk, és én a 31-es számot kaptam. Ez mindössze annyiban lényeges, hogy első nap, a szabadon választott szövegek felolvasásakor 31.-ként adtam elő esszémet, ám másnap, a kötelező szövegeknél elsőként kellett a pódiumra állnom. Ekkor egy teljesen idegen, 28 soros szöveget 20 perc felkészülés után kellett értően, hibázás nélkül tolmácsolni a hallgatóságnak. A verseny 3. része egy írásbeli feladat volt, melyben a Beszélni nehéz! jelrendszere alapján jelöltük a megadott szövegegységben a hangsúlyokat, szüneteket, kapcsolódásokat. A szakközépiskolásokat Kováts Dániel, Juhász Judit, Kerekes Barnabás és Eőry Vilma nyelvészek értékelték.

Délutánonként érdekes programokat szervezett a verseny lebonyolításáért felelős győri Kazinczy gimnázium. A könyvbemutatók, a városnézés, a jubileumi műsorok és előadások nagyon emlékezetesek számomra. Nagy öröm volt neves nyelvészeink, Wacha Imre, Balázs Géza elhivatott és lebilincselő gondolatait hallgatni. Második este a győri Nemzeti Színházban megtekintettük a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperát, mely szintén felejthetetlen élményt nyújtott.

Az ünnepélyes eredményhirdetésre vasárnap délelőtt került sor a városházán. Kategóriánként 15-15, illetve 5 legszebben beszélő fiatal nyerte el a Kazinczy-érmet, köztük én is. S ráadásul – mint két nappal később az internetes listáról kiderült – a népes mezőnyben a negyedik helyen végeztem.

Wacha Imre tanár úr záróbeszédében kiemelte: a Kazinczy-verseny mindenki számára segít egy kicsit megismerni önmagát, és ami a legfontosabb, hogy „közös az örömünk akkor is, ha nem kürtölik világgá a bulvárlapok... mert tudjuk, mindig lesz egy csapat”. S jó ehhez a csapathoz tartozni.

Tisza Elizabet

Nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági,
Informatikai Szakközépiskola és Kollégium
10. B osztály