Bánsági Ildikó koloratúrszoprán szerepben - Két vígjátékban is színre lép városunkban

Bánsági Ildikó koloratúrszoprán szerepben - Két vígjátékban is színre lép városunkban
A Mennyei hang! egyik jelenete

Az idei VIDOR Fesztiválon két vígjátékban is színre lép városunkban Bánsági Ildikó, képünkön középen. A Mennyei hang!-ot a Rózsakert Szabadtéri Színpadon, míg a Házasság Palermóban című Goldoni-darabot a Móricz Zsigmond Színházban tekintheti meg a publikum.

 

Meryl Streeppel a főszerepben láthattuk a mozikban a Florence – A tökéletlen hang című filmet, amelyik egy énekesi babérokra törő gazdag New York-i hölgyről szól, akinek fellépéseire mindig elkapkodták a jegyeket, jóllehet falsul énekelt. Ilyen nincs! – mondaná az ember, pedig megtörtént.

Nem szabad a filmet várni a Játékszín előadásától

– nyilatkozta a Nyíregyházi Naplónak a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett színésznő.

– Nem volt a világon még egy olyan operaénekes, akitől annyi lemezt vettek, mint Florence Jenkinstől. Nagyvonalú személyiség volt, mindent megtett azért, hogy ifjú tehetségeket fedezzen fel. A saját házában koncerteket rendezett számukra a társaival együtt, s a végén õ is énekelt. Szép hangja volt, sokat gyakorolt. Nagyon fiatalon azonban a férjétől nemi betegséget kapott, s ennek egyik következménye volt, hogy nem hallotta vissza magát tisztán.

– A környezetében élők annyira szerették, hogy próbálták előle titkolni: hamisan énekel. Nekünk a színpadi adaptációban kevesebb lehetőségünk van megmutatni az életének bizonyos momentumait, mint a filmen, de mindent elkövetünk a kollégáimmal együtt, hogy minél hitelesebben vissza tudjuk adni a valóságot. A színdarabot játsszuk, abba kell beletennünk olyan dolgokat, amelyeket mindenképpen szeretnénk az előadásban látni, s kicsit hasonlít a filmre. A darabban a Florence által előadott áriákat koloratúrszopránnak kell előadnia. Ezeket huszonéves koromban énekeltem utoljára, de azóta nem. Akkor a hangommal Magdi néni foglalkozott, most pedig az õ egykori tanítványa, aki sokat segít abban, hogy az Éj királynő Bosszúáriáját vagy a Lakméból a Csengettyûáriát el tudjam énekelni. Ha a sok munka eredményeként sikerül tisztán énekelnem, utána már nem olyan nehéz hamisnak lenni. Nagyon szeretném tökéletesen elénekelni ezeket a műveket, de nem szabad, hiszen Jenkins erre nem volt képes, ezért olykor torzítok egyet. A Kacagóária előtti jelenetet szeretem különösen, amikor Florence egy baleset során megüti a fejét, s úgy gondolja, hogy ezáltal magasabb hangok jönnek ki a torkán... Nagyon szeretem ezt a különleges, mindenkit elvarázsoló nőt, aki őszintén hitt abban, hogy amit csinál, az jó. Egy álomra tette föl az életét...

Az anyós még nem anyós

Nagyon örült Bánsági Ildikó, amikor elmondtam neki, lenyűgözött a Nemzeti Színház Házasság Palermóban című előadása, amelyet augusztus 30-án a nagyszínpadon mutatnak majd be. Ebben Izabella grófnőt alakítja, aki számára a méltóság a legfontosabb. Ezen esik csorba, amikor bekerül a családjába egy gazdag kalmár lánya, s az õ hozománya segítségével ezentúl rangjuknak megfelelően öltözködhetnek, ismét költekezhetnek. Csakhogy a fiatalasszony az õt megillető helyet követeli a családban, ezért háborúskodás indul az anyós és a menye között. Colombina, a szobalány kitalált történetekkel szítja köztük a feszültséget. A grófnő nem akar engedni a családon belüli vezető pozíciójából, de sem a férje, sem a fia nem támogatják. A családfő megszállott műgyűjtő, aki örül, hogy az asszonyka hozománya révén végre ismét hódolhat a szenvedélyének, a fia pedig két tűz közé kerül, hiszen az anyját és a feleségét is szereti. Bánsági Ildikó sokszor játszott már a színpadon és a televíziós sorozatokban anyóst, a való életben azonban még nem az. Ami biztos, nem ilyen akar lenni. Az elhunyt anyósa véleményét vallja: „Akit az én fiam szeret, azt én szeretem.” Ehhez tartja majd magát, mert megtanulta egy életre.