Bán István 85 évvel ezelõtt, 1931. november 3-án született Nyíregyházán. A bokortanyák református segédlelkésze ebben a stúdióban mondta el azokat a beszédeit, amelyekért a forradalom leverése után meghurcolták. 1956. október 31-én, a reformáció emléknapján arról beszélt, hogy „újra reformálni kell. A régi elavult, újat kezdett az Isten. Közelmúltunk fájdalmas tapasztalatait igen bölcsen mérték fel, akik a követeléseink pontjait megfogalmazták. Magam részérõl csak egyet szeretnék ezekhez és a Forradalmi Tanácsok munkájához fûzni: a történelem Uráról el ne feledkezzetek: Isten nélkül reménylett jövõnk romhalmazzá válik.” November 2-án, halottak napján pedig a forradalom hõsi halottairól és a mártír református teológusokról emlékezett meg. (Egy érdekes adalék ehhez: a beszédeket eredetileg Békefi Benõ református lelkész kívánta elmondani, azonban dr. Babicz Béla ezt nyilatkozta róla: „Békefit ne engedjék a mikrofon elé, õ hurcoltatta el Nyíregyházáról a vasutasokat, a diákokat és tirpákokat, Moszkvának közvetlen barátja, mindenki tudja Nyíregyházán!” Így a mellõzött Békefinek késõbb nagy szerepe volt abban, hogy Bán Istvánt letartóztatták és elítélték.)

Bár Bán István nem volt tagja egyetlen forradalmi testületnek sem, de a rádióban elhangzott ártatlan beszédeivel mégis kivívta a visszaállított önkényuralom haragját: 1957. február 7-én elfogták, majd a Megyei Bíróságon 1957. május 5-én ötévi börtönre ítélték, amelyet fellebbezéskor azonban nyolc évre és teljes vagyonelkobzásra emeltek fel. Végül öt év és két hónapot töltött le a börtönben, de szülõvárosába már nem térhetett vissza. Miskolcon telepedett le és alapított családot. A forradalom 50. évében, 2006. május 26-án hunyt el.

Ilyés Gábor helytörténész