András Nyíregyháza egyik csendes, kertvárosi lakóövezetében él családjával. 2006-ban derült ki, hogy szívproblémái vannak, akkor kezdődött el a harca betegségével. A műtétek és a megannyi kórházban töltött heteket, hónapokat követően tavaly decemberben új szívet kapott (elmondása szerint most ő az egyetlen szívátültetett városunkban). Most már itthon, Nyíregyházán beszélgettem vele küzdelméről, élni akarásáról és az új életéről.

HETEKET TÖLTÖTT KÓRHÁZBAN

– 2006-ban derült ki, hogy szívbeteg vagyok. Fertőző szívizomgyulladást kaptam – kezdte a beszélgetést András, miután illedelmesen megkért, a családi házukba belépve, fertőtlenítsem le a kezemet én is, hiszen friss transzplantáltként vigyáznia kell arra, hogy semmilyen fertőzést ne kapjon el.
– Attól a perctől kezdve, hogy ez kiderült, folyton voltak problémáim. 2010-ben beültettek nekem egy pacemakert, azaz szívritmus-szabályozót, de egy évvel később kiderült, új szívre van szükségem. Az utóbbi időszakban már vizesedtem, fulladtam, jártam a kórházakat. Volt olyan, hogy egy hetet itthon töltöttem, három hetet kórházban. Aztán hazajöttem, és vissza a kórházba. Felkerültem a transzplantációs listára, de a lista elejéig sosem jutott el a nevem. Tavaly felgyorsultak az események. Behippóztam, majd kaptam egy műszívet – ekkor már felkerültem az Eurotransplant listájára is. 31 nap helyett 71 napot töltöttem el mesterséges szívvel. Ötször felnyitották a mellkasomat, mert a műtétet követően nem tudták elállítani a vérzést. Egy hónapig nyitott mellkassal feküdtem a kórházi ágyon. Mozognom nem lehetett, csak feküdtem és vártam – folytatta a beszélgetést.

„FEL SEM FOGTAM, ÚJ SZÍVET KAPOK”

– Hogy emlékszel vissza arra a pillanatra, amikor közölték veled, végre kapsz új szívet? – fordultam felé kérdésemmel. – Az nagy élmény volt. Hajnali háromkor felköltöttek a kórteremben, hogy megvan a donor, menni kell. A mentő elvitt az egyik kórházból a másikba, hihetetlen volt, fel sem fogtam, hogy mi történik. Minden olyan gyorsan zajlott. Megkaptam az új szívet, két hétig lábadoztam. Tornáztattak, erősítettek és segítettek abban, hogy ne csak feküdjek, hanem próbáljak meg ülni is. Karácsonyra tértem haza a családomhoz, nekünk ez volt a legnagyobb ajándék.

STERIL KÖRNYEZET

Andrást betegsége miatt leszázalékolták, most a legfontosabb az számára, hogy teljesen felépüljön. Erre pedig jó esélye van, hiszen beszélgetőtársamban egy erős, jó kedélyű és élni akaró embert ismerhettem meg.
– Egy steril szobát kellett kialakítanunk a lakásban, ahhoz külön fürdőszobát és illemhelyiséget. Ha kimegyek az utcára, maszkot és kesztyűt kell viselnem, és fertőtlenítünk mindent. Ez több mint egy évig fog így tartani, folyamatosan járok kontrollra. Eddig minden eredményem rendben volt, bízom benne, hogy a jövőben is így lesz – hangsúlyozta.

„ÚJ ESÉLYT KAPTAM”

Miközben Andrást hallgatom, folyamatosan cikáznak fejemben a gondolatok. Hányszor problémázunk mindennapi apróságokon, megfeledkezve arról, hogy az élet értékes és bízni kell, bármilyen akadály is gördül elénk. ő sem mond mást, mint azt, hogy: Nem szabad soha feladni. Az új szívvel új életet kapott és most már csak egy célja van:
– Ha Isten így megmentett és adott nekem egy esélyt az életre, akkor szeretném most már megélni, hogy férjhez adhassam a két lányomat.
Mit is kívánhatnánk így neki? Gyógyulj meg András!

NŐTT A SZÍVÁTÜLTETÉSEK SZÁMA

Magyarország csatlakozása az Eurotransplant nemzetközi hálózathoz (több ország transzplantációs központjait és donorkórházait tömörítő kiszolgáló szervezet) új lendületet adott a hazai szívátültetésnek. Már a csatlakozás első évében 70 százalékkal több szívátültetést végeztek, mint a megelőző 3 év átlagában. Az Országos Vérellátó Szolgálat Eurotransplant oldala naprakész adatokat mutat a Magyarországon elvégzett szívátültetésekről. Szintén az OVSZ tartja nyilván a szívátültetési várólistára felvett betegek számát is – olvasható a Magyar Nemzeti Szívalapítvány oldalán.

Bruszel Dóra