Verssel és prózával is megemlékeztek a Felvidék 1947 Egyesület tagjai arról a több ezer emberről, akiket 1945 és 1948 között Felvidékről Magyarországra telepítettek. Nyíregyházára, Nagycserkeszre és a környező bokortanyákra 1947. május elején érkezett több család, akik kényszer hatására hagyták el felvidéki otthonukat. Az áttelepítés nem csak vagyoni veszteséggel, hanem óriási lelki tragédiával is járt ezeknek az embereknek. A történelmi trauma a leszármazottakban is élénken él.

Még mindig fájdalmas a múlt

Mészáros Imre a Nyíregyházi Televízió Híradójának elmondta, legidősebb nővére karon ülő volt, amikor a családnak el kellett hagyni a szülőföldet. Debrőbokorba kerültek egy olyan rozoga házba, amelyből a szarufák is hiányoztak.

További képekért kattintson a fotóra!

Szülei soha nem akarták holmijukat kipakolni, mindig a hazatérésre készültek. Még építkezni is alap nélkül építettek, azért, hogy azt bármikor fel tudják szedni, hogy visszatérhessenek Taksonyfalvára. Mészáros Imre elmondta, az áttelepítetteknek 25 évig nem volt szabad visszamenni, és amikor negyed század elteltével édesapja visszavitte 11 gyermekét az egykori családi házba, az új tulajdonos be sem engedte őket.
Nyíregyházán és környékén olyan családnevek őrzik 1947 emlékét, mint a Hrotkó, a Mészáros, a Panyik vagy a Kubovics. A Felvidék 1947 Egyesület minden évben májusban szervez megemlékezést a Városháza falán elhelyezett emléktáblánál.

Múlt nélkül nincs jelen

Hrotkó Anna, a Felvidék 1947 Egyesület titkára az ünnepi megemlékezés előtt azt mondta, fontosnak tartják a megemlékezést, hiszen emlékezni kell a múltra. A második generációs kitelepített titkár hozzátette, múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő.

A kényszerrel áttelepített családokra az Északi Temető új ravatalozójánál felállított emlékműnél is megemlékeztek.
 

M. E.

(Fotó: Trifonov Éva)