A sóstói strandfürdő megnyitását követően a város színeit viselő, piros-kék színű lobogó fogadta az egyre nagyobb számban érkező fürdőzőket a bejáratnál. Már a nyitás évében naponta átlagosan 250-en látogatták, de ünnepnapokon 1600 jegyet is eladtak. A Kisvasutak igazgatósága kedvezményes kombinált jeggyel igyekezett a forgalmát növelni, amely az utazás mellett a strandra való belépőjegyül is szolgált.

Már 1932 nyarán felépült a zenepavilon is, amelyet a cserkészek zenekara avatott fel, majd alkalmanként a leventezenekar játszott klasszikusokat és táncszámokat nagy sikerrel. Amikor nem volt élő zenekar, akkor megafonokból áradtak az aktuális slágerek a fürdőzők szórakoztatására, akik, ha megéheztek, Papp Lajos vendéglőjében egy pengőért ízletes strandebédet fogyaszthattak el. Természetesen a csapolt sör és a fagylalt sem maradhatott el. Az úszósport népszerűsítésére többször tartottak vízipóló bemutatót és úszóversenyeket is.

A helyi lap az Alföld legszebb strandjának nevezte a sóstóit, amelynek híre „már hét vármegyén túl a fővárosba” is eljutott. Nem csoda, hogy az Igrice csatornán túli szomszédos szőlőtelepeken, amelyek akkor még Nyírpazony határához tartoztak, a telkek árai hamarosan megemelkedtek, de elkeltek és lassan beépültek.

A város strandfürdőit bemutató sorozat végén álljon itt a nyíregyházi államrendőrségnek a nyári fürdőzésre vonatkozó rendeletének néhány szakasza 1933-ból: „Undort keltő, vagy ragályos beteg, vagy akiknek nyílt sebük van, a fürdőt nem látogathatják. Vetkőzni, öltözni csakis zárt, külön a nők, külön a férfiak részére fenntartott helyen szabad. Tizenkét éven aluliak csak felügyelet mellett jelenhetnek meg a szabadfürdőkben. Úgy a férfiak, mint a nők a közerkölcsöt nem sértő fürdőruhát kötelesek használni. A felsőtestet nem takaró fürdőruhában csak 12 éven aluli gyermekek fürödhetnek. Fürdőruhában szigorúan tilos a táncolás. Tilos a strandfürdők területén bárkit is beleegyezése nélkül lefényképezni”.