Amiről az utcák mesélnek... A Huszár kocsmától a Benczúr iskoláig
Az egykori Népkert északi oldalán az 1860-as évek közepétől állt egy városi tulajdonban lévő kocsmaépület, amely Huszár cégérrel írta be magát a város történetébe.
Amikor a város 1880-ban bérletre kínálta a kezelésében lévő vendéglőket és kocsmákat, akkor a 23 tételes listán a bérleti díjakat tekintve a Huszár vendéglő az ötödik helyet foglalta el 2671 forinttal. Ugyanez az összeg hat évvel később már csak 1000 forint volt. Weinberger Bernát vendéglős névváltoztatással próbált emelni a forgalmán, azt a szomszédjában 1886-ban megnyílt „Gőzfürdőhöz” címezte. Azonban a névcsere sem segített, így már a következő évben új bérlőt kellett keresnie a városnak, aki a régi névvel üzemeltette tovább.
Mivel a város már egyre nehezebben talált a vendéglőnek bérlőt, így 1895-től 1910-ig katonai élelmezési raktárként hasznosították az épületet, később lakásokat alakítottak ki benne és 1911-től 1915-ig bérházként funkcionált. 1916-tól az egykori kocsmából iskola lett, miközben az egyes épületeiben pénzügyőri laktanyát, majd vámkirendeltséget is kialakítottak. Elsőként az Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző-Intézet internátusát rendezték be benne, majd 1926-tól az Evangélikus Leányiskolának adta haszonbérbe a város. Ez az oktatási intézmény 1935-ben kapott új épületet, így a helyüket átadták az ekkor alapított, állami fenntartású elemi iskolának, amelyet elsősorban a Friedmann-telepi (ma Kertváros) gyerekek taníttatására hoztak létre.
A Benczúr Gyuláról elnevezett iskola az államosítást követően 1-es sorszámmal működött az 1960-as évek közepéig. Ekkor az épület veszélyessége miatt az iskolát bezárták, és a Kert közben építettek számukra új iskolát, amelyet 1968 szeptemberében vettek birtokukba. Ezt követően a város még annyira felújította az épületet, hogy azt belkereskedelmi tanulóképzés, illetve felnőtt-továbbképzés céljára tudták használni. Az épület sorsát a buszpályaudvar építése pecsételte meg, 1985-ben lebontották, helyén ma a buszpályaudvar forgalmi épülete található.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)