Amiről az utcák mesélnek... - Sóstógyógyfürdő női szobrai 7.
Sóstógyógyfürdő női szobrai közül az egyetlen emlékszobor, hiszen vele egy létező személynek állítottak emléket, akinek ráadásul helyi kötődése is van. Blaha Lujza szülei Nyírpazonyban kötöttek házasságot, a „nemzet csalogánya” pedig két alkalommal is járt városunkban, ahogyan azt a Svájci-lak falán 1978-ban leleplezett emléktábla is hirdeti.
Elsőként 1882-ben, amikor a debreceni színtársulattal hat darabban is fellépett. Az Életem naplója címmel közölt visszaemlékezéseiben felelevenítette ezt a pár napot, amikor a közönséget kedvesnek nevezte, a huszárokra, akik álmában megzavarták, megharagudott, Benczi Gyula zenekara pedig sok könnyet csalt ki a szemeiből. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 1920 decemberében Szabolcs vármegye közgyűlése 50 ezer koronát szavazott meg, amit személyesen adott át egy delegáció a művésznőnek, aki levélben mondott köszönetet: „Boldoggá tesz, hogy nemcsak én őrzöm lelkemben az egykor Szabolcsvármegyében töltött felejthetetlen szép napok kedves emlékét, hanem a vármegye közönsége is szeretettel gondol reám az időközben elmúlt több évtized után is”. A vármegye látta vendégül 1921 nyarán, amikor a Svájci-lak vendégszeretetét élvezve, közel két hónapos, pihenéssel töltött itt-tartózkodás után távozott városunkból. A Bessenyei Kör vezetősége is tiszteletét tette a művésznőnél, aki a fiával együtt fogadta őket. E látogatást követően írta a Nyírvidék: „Kincses Sóstó sohasem volt olyan büszke nyári ékességeire, mint ezidén. Balzsamos levegője, gyógyító fürdője, hűs sétautai vendégül láthatták a magyar játékszín egyik legnagyobb büszkeségét, a magyar géniusz egyik legdúsabb sugárvetőjét, Blaha Lujzát”.
Sóstói látogatásának emlékét a már említett tábla mellett a róla elnevezett domb és sétány, valamint 1984-től Markolt György szobrászművész mészkőből készült alkotása őrzi. Sajnos a mellszobor talapzatának szerves részét képező, Blaha Lujza nevét hirdető kőkoszorú már csak az archív fotókon látható, az az idők folyamán eltűnt vagy megsemmisült.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
