Amiről az utcák mesélnek... - Séták a Hősök terén 8.

Aug 3, 2025

A tér legimpozánsabb épülete a vármegyeháza. Építésének ügye 1887 őszén fordult a célegyenesbe, amikor a megye megállapodott a várossal az építkezés helyéről és feltételeiről. A város vállalta például, hogy a nagyvendéglőnek még a tűzvész utáni megmaradt részét elbontatja.

Az épület tervezetének és költségirányzatának elkészítésére a pályázatot 1890-ben hirdették meg. Határidőig három pályamű érkezett. A vármegye közgyűlése az első díjat Balázs Ernő, a másodikat Kiss István budapesti építészeknek ítélte oda, míg a harmadik pályázatot, amely elfogadhatatlanul kicsinyre méretezte az épületet, nem tárgyalták. E közgyűlési határozatot jóváhagyás végett felterjesztették a Belügyminisztériumhoz. Valószínűleg a minisztériumban felülbírálták a döntésüket, mert az építkezést mégis a harmadik pályázó, Alpár Ignác tervei alapján, és az ő műszaki vezetésével kezdték meg. Alpár 1891. május 4-én, a vármegyei közgyűlésen bemutatta az építkezés terveit, és május 25-én már döntöttek arról is, hogy a munkák nagy részét Barzó Mihály és Vojtovics Bertalan, mint fővállalkozók nyerték el.

A munkálatokat júniusban kezdték és őszre már álltak is a falai, így november 7-én Alpár jelenlétében megtartották a bokrétaünnepélyt, majd 1892. június 21-én pedig az épület berendezéséről döntöttek. Mivel az építkezés költségei nem érték el a betervezett összeget, ezért Alpár javaslatára az épület homlokzatán kialakított két kis fülkébe kőszobrokat helyeztek. A vármegye 1897-ben Kallós Edétől rendelte meg Szabolcs vezér és I. Szent István király szobrait, amelyek ma is ott állnak a helyükön.

Az új vármegyeháza nagytermében 1892. október 12-én nyitotta meg Kállay András főispán a vármegye első közgyűlését, amelyen köszönetet mondott az építőknek, és a városnak is megköszönte, hogy 16 éven át élvezhették „áldozatkész vendégszeretetüket”.

2017-ben elvégezték a tárgyalóterem műemléki felújítását, vagyis közel eredeti állapotába építették vissza, és a termet elnevezték a megyeháza építészéről, akinek az emlékét egy szobor is őrzi az épületben.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)

Előző hír
Trokán Anna: Könnyezve-nevetős komédiára számíthat a néző
Következő hír
Ezüstökkel indult a Atlétikai Magyar Bajnokság

Kapcsolódó híreink