Amiről az utcák mesélnek... - Séták a Hősök terén 2.
A tér kettes számú, valamint a Bethlen Gábor utca 3. számú épülete egykor a római katolikus egyházé volt. Ez a kétutcás telek az 1870-es években került az egyház tulajdonába. A Bethlen utcai részen az egyház elemi iskolát működtetett, amelyet az államosítást követően a Színház utcai 2. sz. Általános Iskola használt, így a köznyelv „kis 2-esnek” nevezte. Ezt az 1980-as évek közepén még kétemeletesre bővítették, később azonban lebontották.
A Hősök terei épület még földszintes állapotában látható egy régi képeslapon, Bessenyei György 1899-ben leleplezett szobra mögött. Valószínűleg az 1870-es évek elején építették, és az egyik helyiségét Menczel Dávid szabómester bérelte ki, aki ekkoriban kezdte és közel negyven éven át űzte itt az ipart. A tulajdonos egyház az emeleti résszel 1905-ben bővítette Király Sándor és fia helyi építőmesterek kivitelezésében. A bővítés célja elsősorban a bevételek növelése volt, hiszen már az építés évében három földszinti bolthelyiséget kínáltak bérletre. A közölt képen jól olvasható Bodnár Pál neve, aki a Takarékpalotában borbély-, fodrász- és manikűrüzletet vezetett, és akit az 1930-ban megalakult nyíregyházi úri és női fodrászok szakosztályának egyik alelnökévé választottak. Valószínűleg itt is volt egy fodrászata, amit megerősíteni látszik, hogy 1920-ban már Kovács Gyula úri fodrász rendezte itt be üzletét, aki egyébként a másik alelnöke volt a szakosztálynak. Kovács még 1949-ben is itt kínálta szolgáltatásait, sőt még az 1960-as években is hajvágási céllal lehetett betérni ebbe az üzlethelyiségbe.
Szintén régi képeken fedezhető fel Szabó Dániel neve, aki szíjgyártó műhelyének bérelt itt helyet. A város megbecsült iparosa 1908-ban hunyt el. Később itt rendezte be Altmann Sándor divat- és rövidáruüzletét Csipkeáruház néven, amelyet még 1943-ban is üzemeltetett. Mellette nyitotta ki 1937-ben Horváth Istvánné gyümölcs-, déligyümölcs-, cukorka- és csokoládéüzletét, amelyről még 1944-ben is olvashatunk híradást. (Folyt. köv.)
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
