Amiről az utcák mesélnek... - Liptay Jenő palotája

Az őszi lombok mögül talán jobban előtűnik a Kálvin tér 14. számú épülete, amelyen egykor ez a felirat volt olvasható: „Liptay Jenő borpincéi”. Tulajdonosáról már jelent meg egy írás lapunk hasábjain e sorozatban, így most csak annyit érdemes felemlegetni róla, hogy előbb a Dessewffy-birtokok jószágkormányzója, majd tiszttartója, később jeles közgazdasági szakíró, akit Horthy Miklós kormányzó 1925-ben a mezőgazdaság körül szerzett érdemeinek elismeréséül m. kir. gazdasági főtanácsossá nevezett ki. Nevét jótékonyságaival, különösen a római katolikus egyház javára tett adományaival is emlékezetessé tette.

Nagy érdemei voltak abban, hogy Szabolcs vármegye szőlészete országos jelentőségre tett szert. ő maga is jó példával járt elő. Hunyady László fényképész kiadásában több képeslap is megőrizte a feleségéről Berta-telepnek nevezett, Nyírpazony határában található szőlészetét, ahol a „sivár homoktengerből” minta szőlőgazdaságot teremtett. Boraival több kiállításon aranyérmeket nyert, mint például 1924-ben, a város jubiláris kiállítása alkalmából rendezett megmérettetésen is. Huszonkét éven át, 1902-től 1924-ig igazgatósági tagja volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. Amikor 1910-ben borászati kongresszust tartottak Nyíregyházán, akkor a résztvevők egy csoportja megtekintette Lip­tay­nak a nyírpazonyi „mintaszerűen kezelt és terméssel dúsan megrakott szőlőjét és okszerűen berendezett pincegazdaságát”. 1903-tól a Császárszálláson létesített hordógyárát hirdette.

Feleségével 1907-ben költöztek be Nyíregyházára, ahol a Kossuth utca 20. szám alatti házban rendezkedtek be. E házat eladták, és 1911-ben a Szuchy József tervei alapján és kivitelezésében elkészült épület (képünkön) emeleti részében alakították ki otthonukat. A földszinten üzlethelyiségeket és irodákat kínáltak bérletre, míg a széles kapun hordók tömkelegét görgették a betonból készített, nagyméretű pincébe. E ház udvarán ravatalozták fel a „munka és szívjóság emberét”, aki 1934. december 8-án hunyt el.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu