Amiről az utcák mesélnek... Lakatos István pedagógus emlékére

Lakatos István 1914. június 23-án született Mezőladányban. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanulójaként a Réti sas cserkészcsapatnak volt a lelkes tagja, vezetője. 1933-ban elvégezte a 18. országos őrsvezetői tábort a Hárshegyi Cserkészparkban. 1939-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát. Kétéves katonai szolgálat után, 1941-ben nevezték ki a nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázium tanárává.

Alig kezdte meg oktatói tevékenységét, amikor 1942 márciusában újra behívták katonának, 1944-ben szerelt le végleg. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért 1943 áprilisában a kormányzó dicsérő elismerésben és Signum Laudis kitüntetésben részesítette. 1944 őszén tért vissza iskolájába, ahol igyekezett a gimnázium felszerelését biztonságba helyezni, majd Mészáros Mihály kartársával megkezdték a tanítást. 1945 nyarán tanítványai segítségével az oktatás feltételeinek megszervezésével fáradozott. Duklai Lászlóval együtt újjá szervezték a gimnázium 285. sz. Szent László cserkészcsapatát is. 1946-ban a szülőfalujába, Mezőla­dányba szervezett nyári tábort, hogy a sovány, rossz koszton tengődő városi fiúk egy kis falusi támogatással megerősödjenek.

Tanítása során az a cserkészetben is megtapasztalt cselekedve tanulás alapelve vezérelte, amely végigkísérte egész pedagógusi pályafutását. Ügyes kezű diákjaival közösen készítette a hiányzó fizikai kísérleti eszközöket. Nyaranként táboroztatott és falujáró diákszínkört vezetett. 1949-től szakfelügyelőként szolgálta az igényes matematika–fizika oktatás ügyét. 1959-ben a felsőfokúvá vált tanítóképző intézet tanára lett. Sokoldalú tanári munkája mellett is mindig számíthattak rá a matematikai és a fizikai társulatban, a tudományos ismeretterjesztésben, a Tanítók Nyári Akadémiáján. 1975-ben nyugdíjaztatását kérte, de fogyatkozó erejével is igyekezett tovább segíteni volt kollégáit. 1982. szeptember 18-án hunyt el, síremléke az Északi temetőben található.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)