Amiről az utcák mesélnek... - Egy kis sóstóhegyi tücsökzene

Júl 13, 2017
Sóstóhegy Szabó Lőrincről elnevezett utcája irodalomtörténeti csemegével szolgál az érdeklődők számára. A 15. szám alatti lakóház előtt elhelyezett emléktábláról megtudható, hogy „Ebben a házban Thomas Ernőéknél vendégeskedett 1945. december 8-ától 1946. január 19-éig Szabó Lőrinc”, aki „itt írta Tücsökzene című verses önéletrajzának 64 darabját”.

Az irodalomkedvelő Thomas-család tagjai még kezdő költő korában, Budapesten ismerkedtek meg Szabó Lőrinccel. 1945 őszén otthonukba invitálták őt, aki örömmel fogadta meghívásukat. Egy téli napon érkezett Thomasék sóstóhegyi házába, ahol nyugodt körülmények között tudta folytatni verses önéletrajzát.

A nappaliban, a kályha mellett berendezett kuckóját el is nevezte a „tücskök szerkesztőségének és kávéházának”, amelynek Thomas Ernő és felesége, valamint lányuk, Thomas Marianne voltak a tulajdonosai, ő pedig a törzsvendége. Termékeny és idilli napok voltak ezek a költő számára, amelynek egy rablótámadás vetett véget: január 19-én fegyveres katonák törtek be hozzájuk, akik a család mozdítható értékein túl Szabó Lőrinc személyes tárgyainak nagy részét is magukkal vitték.

Ezután a család nyíregyházi rokonaihoz költözött, s még pár napig a költő is velük maradt. Az elutazása előtti napon még egy rögtönzött irodalmi estet rendeztek a tiszteletére, ahol felolvasta a Sóstóhegyen írt versek többségét. A költő Thomaséknak megküldött listájából kiderül, hogy 64 verse született itt, az 1947-ben megjelent kötet csaknem egyötöde.

A költő emlékét 1972-től utca, 1992-től pedig Labossa Gusztáv és felesége kezdeményezésére az általános iskola neve őrzi Sóstóhegyen. 1992-ben a Thomas-család egykori (többször átépített) házának falán a Városvédő Egyesület egy emléktáblát helyezett el. Ugyanekkor az iskola Katona Béla előszavával egy kis kötetben megjelentette a Sóstóhegyen írt verseket.

Az időközben a lakóház felújítása miatt leszedett táblát 2009 tavaszán egy kiegészítő tábla kíséretében újra elhelyezték. A város 1952-ben Sóstóheggyel együtt ezt az irodalomtörténeti örökséget is megkapta.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

Megjelent a Nyíregyházi Napló 2014.01.10-i számában.

Előző hír
Díjátadóval startolt el a honismereti mozgalom legnagyobb találkozója Nyíregyházán
Következő hír
Vers- és novellapályázatot hirdet a Magyar Írószövetség Arany emlékére

Kapcsolódó híreink