Amiről az utcák mesélnek - Levegőre a gyermekkel! A leányegylet sóstói nyaraltatási akciói
Miután világszerte felismerték a nyári gyermeküdültetések jótékony hatásait a közegészségügyre, hazánkban is igyekeztek olyan telepeket létrehozni, ahol szegénysorsú gyerekek számára biztosítottak nyaralási lehetőséget.
Nyíregyházán ennek a mozgalomnak az élére a Kégly Szeréna által 1907-ben alapított Városi Leányegylet állt. Az egylet tagjai már a kezdetektől szívükön viselték a szegény gyermekek sorsát: „a leányegyesületet mindenki úgy ismeri, mint egy rokonszenves, kedves társaságot, mely bájos mulatságokat rendez, jön-megy, agitál, szeretetreméltóan zsarolja a társadalmat azért, hogy száz szegény gyermeket a téli időben jó és tápláló ebéddel, részben reggelivel ellásson”.
A leányegylet 1911-ben határozta el, hogy ezekről a gyerekekről nyaranként is gondoskodni fog. Kibérelték a sóstói szódagyár épületét, amelynek két szobáját hálóteremmé alakították. Itt helyezték el azt a 12–14 gyereket, akik háromhetes turnusokban teljes ellátásban részesültek, élvezték a Sóstói-erdő friss levegőjét és a szikes tó vizét. Három hét után testben és lélekben megerősödve tértek haza otthonaikba és adták át helyüket az újabb gyerekcsapatnak.
Mivel akciójuk sikeresnek bizonyult, a nyaraltatásokat rendszeressé tették és szerették volna, ha egy erre a célra épült lakban több gyereket is fogadhatnának. Ehhez egy terület átengedését kérték a várostól. A Nyírvidék szerzője is lelkesen támogatta tervüket: „ha a példa ragadós, ha utánzásra talál; ha az ország városai lassanként saját ügyüknek fogják tekinteni a gyermeküdülés kérdését: ki tudja, nem-e innen Nyíregyházáról indul ki egy oly megoldása a szociális problémák egyikének, melyet magáévá tesz majd az egész művelt világ”. Az álmuk 1914-ben vált valóra, amikor Nemes Sándor mérnök tervei alapján, Király Sándor és Baruch Jenő felügyelete alatt, Szuchy József és Szuchy János építési vállalkozók felépítették a 30 méter hosszú és 10 méter széles, kilenc szobával és 50 négyzetméteres terasszal rendelkező gyermeküdülőt, amelyet később a leányegylet alapítójáról Szeréna-laknak neveztek el.
