Ami a vegyes kukába kerül, annak nagy része már elveszett

A háztartási vegyes hulladék nem kerülhet közvetlenül a hulladéklerakóba. A Nyíregyháza-Oroson működő Nyíregyházi Regionális Hulladékkezelő Központban ezért a kommunális hulladékot több lépésből álló eljárásnak vetik alá: ledarálják, rostálják, eltávolítják belőle a fémeket, majd egy részét biológiailag stabilizálják. Csak ezt követően kerülhet a telephely mintegy tízhektáros depóniájára.

A kezelés ellenére a vegyes hulladék között még mindig jelentős mennyiségben találhatók olyan anyagok, amelyeket megfelelő lakossági válogatással újra lehetett volna hasznosítani. Ha azonban a papír, a műanyag vagy a fém a kommunális gyűjtőedénybe kerül, sok esetben már nem lehet gazdaságosan visszanyerni. Az anyag végül a lerakóban végzi, csökkenti annak még rendelkezésre álló kapacitását, és hosszú időre kikerül a körforgásból.

Oláh Barnabás, az ÉAK Nonprofit Kft. Nyíregyházi Regionális Hulladékkezelő Központjának telephelyvezetője elmondta: az orosi telephely mechanikai-biológiai hulladékkezelő részlegében a vármegye háztartásaiból begyűjtött kommunális hulladékot készítik elő a lerakásra. – A beérkező kommunális hulladékot ledaráljuk, egy gépsoron átrostáljuk és fémmentesítjük. A kisebb, lerostált frakciót biológiailag stabilizáljuk, majd ezt követően juttatjuk fel a depóniára. A darálás után visszamaradó nagyobb frakció közvetlenül kerül a lerakóba – ismertette a telephelyvezető.

Nem kerülhet kezeletlen hulladék a lerakóba

A mechanikai-biológiai hulladékkezelő gépsort 2016-ban helyezték üzembe. A beruházásra azért volt szükség, mert a vonatkozó előírások alapján kezeletlen kommunális hulladékot már nem lehetett közvetlenül a depóniára szállítani. A telephelyre érkező vegyes hulladék ezért először a kezelőrendszerbe kerül. A folyamat egyik első lépése az aprítás, amely során a nagyobb tárgyakat és hulladékdarabokat közel azonos méretű részekre bontják. Ez megkönnyíti a további gépi feldolgozást, valamint lehetővé teszi, hogy a hulladékot különböző méretű frakciókra válasszák szét. – A gépsort 2016-ban telepítették. Azóta a kommunális hulladékot ezen a rendszeren kezeljük, mert kezeletlenül már nem kerülhet a depóniára – mondta Oláh Barnabás. A hulladék darálására nem azért van szükség, hogy az anyag eltűnjön vagy ártalmatlanná váljon. Az aprítás a feldolgozás előkészítő szakasza: egységesebbé teszi az anyagot, amely így könnyebben rostálható és kezelhető.

Méret szerint választják szét

Az aprítást követően a hulladék a rostálórendszerbe jut. A berendezés méretük alapján választja szét az egyes anyagokat. A kisebb darabok áthullanak a rosta nyílásain, míg a nagyobb frakció továbbhalad a rendszeren. A kisebb frakció jelentős mennyiségben tartalmazhat lebomló szerves anyagot, például ételmaradékot és más, a háztartásokban keletkező biohulladékot. Ezt az anyagot a lerakás előtt biológiailag stabilizálni kell. A nagyobb frakcióban többek között műanyagok, textíliák, különböző csomagolások és más, nehezebben lebomló anyagok maradhatnak. Ezeket a darálást követően a depóniára szállítják. A gépsor a hulladékból a fémek egy részét is eltávolítja. A fémmentesítés lehetővé teszi, hogy bizonyos mágnesezhető anyagok ne a lerakóban végezzék, hanem elkülönítve kerüljenek ki a vegyes hulladékból.

Biológiailag is kezelik a hulladékot

A rostálás során elkülönített kisebb frakciót biostabilizálják. A folyamat célja, hogy a hulladékban található könnyen lebomló szerves anyagok biológiai aktivitása csökkenjen, mielőtt az anyag a depóniára kerül. A kezeletlen szerves hulladék a lerakóban tovább bomlana, közben gázok, csurgalékvíz, kellemetlen szagok és hő is keletkezhetne. A stabilizálás ezt a folyamatot mérsékli, így az anyag ellenőrzöttebb állapotban helyezhető el. A kezelés tehát csökkenti a lerakás környezeti kockázatait, de magát a hulladékot nem szünteti meg. A stabilizált anyagnak továbbra is helyre van szüksége, és ugyanúgy foglalja a depónia véges kapacitását. Ezért a korszerű hulladékkezelés mellett is az jelenti a legkedvezőbb megoldást, ha minél kevesebb kommunális hulladék keletkezik, illetve az újrahasznosítható anyagok nem kerülnek a vegyes gyűjtőedénybe.

Tíz hektáron magasodik a depónia

A mechanikai és biológiai kezelésen átesett kommunális hulladék az orosi telephely mintegy tízhektáros depóniájára kerül. A lerakót 2010-ben építették, így már több mint másfél évtizede fogadja a térségből érkező hulladékot. A hulladéklerakó az évek során fokozatosan emelkedett. A beszállított és kezelt anyagot nem rendezetlenül ürítik le, hanem meghatározott technológiai és rétegrendi követelmények alapján helyezik el. – A depónia 2010-ben épült, és körülbelül tízhektáros területen található. Az elmúlt évek alatt már jelentős magasságot ért el, és lassan elérjük a rendelkezésre álló kapacitás végét – mondta a telephelyvezető. Minden egyes tonna olyan hulladék, amelyet a háztartásokban megfelelően el lehetett volna különíteni, feleslegesen foglal helyet ezen a területen. A depónia kapacitása véges, ezért nem mindegy, milyen gyorsan telik meg.

Új lerakóra lesz szükség

Az orosi depónia lassan eléri befogadóképességének határát. A telephelyvezető tájékoztatása szerint az új hulladéklerakó tervei már elkészültek, mivel a jelenlegi létesítmény hosszabb távon nem tudja fogadni a térségben keletkező kommunális hulladékot. Egy új depónia kialakítása azonban nem egyszerűen azt jelenti, hogy a régi mellett megnyitnak egy másik területet. A hulladéklerakók megépítését hosszú tervezési, engedélyezési és kivitelezési folyamat előzi meg. Az új létesítményhez emellett jelentős területre van szükség. Minél gyorsabban telnek meg a meglévő lerakók, annál hamarabb kell újabb földterületet kivonni más használatból. A depónia kapacitásának megóvása ezért nem csupán a hulladékgazdálkodási szolgáltató feladata. A lakosság a hulladék keletkezésének megelőzésével, az újrahasználható tárgyak továbbadásával, a komposztálással és a helyes szelektív gyűjtéssel egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb anyagot kelljen lerakni.

A lerakó bezárása nem jelenti a munka végét

Amikor egy hulladéklerakó eléri a maximális kapacitását, már nem fogadhat további hulladékot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a telephely üzemeltetőjének feladata véget ér. A megtelt depóniát szakszerűen le kell zárni és rekultiválni kell. A hulladéktestet megfelelő szigetelő- és fedőrétegekkel borítják, rendezik a felszínt, gondoskodnak a csapadékvíz elvezetéséről, és a területet növényzettel fedik be. – A hulladékból egy meghatározott rétegrend alapján prizmát építünk. Amikor a depónia bezár, még hosszú éveken keresztül rekultiválni, utókezelni és ellenőrizni kell – hangsúlyozta Oláh Barnabás. A lerakás tehát nemcsak a hulladék elhelyezésének pillanatában jelent költséget és környezeti terhet. A területet a bezárását követően is hosszú ideig kezelni és ellenőrizni kell.

Hasznosítható anyagok is a mélybe kerülnek

A vegyes kommunális hulladék összetétele azt mutatja, hogy a depóniára kerülő anyagok egy része megfelelő gyűjtés esetén még hasznosítható lenne. – A kommunális hulladék jelentős része hasznosítható lenne, ha a lakosságnál megfelelő helyre kerülne. Ami viszont ide, a vegyes hulladék közé érkezik, és nem oda való, azt többnyire elvesztettük. A depóniában végzi, és csökkenti annak kapacitását – fogalmazott a telephelyvezető.

Nem csak a műanyag és a papír számít

A kommunális hulladék mennyiségét nem kizárólag a csomagolások helyes válogatásával lehet csökkenteni. A háztartásokban keletkező biohulladék ugyancsak jelentős részt képviselhet a vegyes kukák tartalmában. A kerti zöldhulladék és egyes növényi eredetű konyhai hulladékok megfelelő körülmények között komposztálhatók. Ezzel értékes, a talaj javítására használható anyag állítható elő, miközben kevesebb szerves hulladék kerül a kommunális gyűjtésbe. A még használható tárgyakat sem szükséges automatikusan kidobni. A bútorok, ruhák, könyvek, játékok és háztartási eszközök egy része elajándékozható, adományozható vagy újrahasználati központba vihető. Minél tovább marad egy termék használatban, annál később válik hulladékká. A veszélyes hulladékokat, elektronikai eszközöket, elemeket és akkumulátorokat pedig nem csak a hasznosítás lehetősége miatt kell elkülönítve leadni. Ezek az anyagok a kommunális hulladékban környezeti és munkabiztonsági kockázatot is jelenthetnek.

Minden háztartás növelheti a lerakó élettartamát

A hulladéklerakó távolinak tűnhet a nyíregyházi családok mindennapjaitól, valójában azonban minden háztartás hatással van arra, milyen gyorsan telik meg. Minden olyan papírdoboz, műanyag vagy fémcsomagolás, amelyet megfelelően a szelektív gyűjtőbe helyeznek, kisebb terhet jelent a kommunális hulladékkezelő rendszernek. Minden komposztált növényi hulladék, továbbadott tárgy és tudatosan elkerült csomagolás csökkenti a depóniára kerülő mennyiséget. Egyetlen háztartás esetében ezek apró lépéseknek tűnhetnek. A térség valamennyi lakójának döntéseit összeadva azonban jelentős mennyiségről van szó. A jelenlegi depónia közelít kapacitásának végéhez, az új lerakó megépítése pedig újabb területet, beruházást és hosszú távú környezetvédelmi feladatokat jelent. Minél több anyagot sikerül a körforgásban tartani, annál lassabban telnek meg a lerakók, és annál később lesz szükség újabb kapacitások kialakítására. A Nyíregyháza-Oroson működő gépsor biztosítja, hogy a kommunális hulladék ne kezeletlenül kerüljön a depóniára. A legjobb eredményt azonban nem a hulladék feldolgozásával, hanem annak megelőzésével és megfelelő szétválogatásával lehet elérni. A vegyes kukába dobott hasznosítható anyagok jelentős része már elveszett értéket jelent. Ha viszont a papír, a műanyag, a fém, a biohulladék és a különleges kezelést igénylő anyagok a megfelelő helyre kerülnek, tovább maradhatnak a körforgásban, és nem a lerakó egyre fogyó kapacitását terhelik.