A város „legintimebb szórakozóhelye”
A két világháború közötti helyi vendéglátóipar különleges alakja volt Lengyel Nándor cukrász, aki az édességek mellett több népszínmûvet is alkotott, a debreceni társulat 1912-ben a Magyar vér címû darabját színre is vitte. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. augusztus 17-i számában.)
Lengyel nevéhez újabb és újabb cukrászdák alapítása fûzõdik, a legnépszerûbb vállalkozása azonban a nevét is õrzõ Károlyi téri (ma: Benczúr) Lengyel-kioszk volt. E régies kifejezés az alakját tekintve rendszerint olyan kerek pavilont takar, amelyben fõleg nyári forgalomra berendezett, kerthelyiséggel ellátott vendéglõt vagy cukrászdát üzemeltettek.
A városi képviselõ-testület felhatalmazását bírva, 1925 nyarán kezdi el építtetni vasból és üvegbõl a pavilont, amely õszre már el is készült. Az épülettõl és az ott nyújtott szolgáltatásoktól az egyre szebbé váló tér felpezsdülését várták. Amikor októberben a világítási próba is sikerült, már egyenesen úgy írtak róla, mint „Nyíregyháza nagyvárossá való fejlõdésének egyik útjelzõje”. A helyi katonazenekar hangjai mellett, 1926. május 22-én tárta ki ajtaját vendégei elõtt. Lengyel mindig mérsékelt árakkal dolgozott, de ami igazán különlegessé tette, az a plusz, ami saját mûvészi lényébõl fakadt: a város katonazenekarának szinte állandó jelenlétével, Mantu Aladár és más híres cigányprímások, alkalmi fõvárosi fellépõk és szalonzenekarok játékával igyekezett magas színvonalon szórakoztatni a vendégeket, de szervezett festménykiállítást és nótafelismerõ versenyt is. Volt olyan este, hogy ezer ember szorongott a katonazenekar szimfonikus hangversenyén. A kioszk olyan hellyé vált, ahol „gyorsan, suhanva telt az idõ és semmivé foszlott minden életgond”.
Sajnos a válság elsöpörte e nemes vállalkozást, az utolsó hír róla 1931-bõl származik. Ezután Lengyel újabb cukrászdákat nyitott, a szebb napokat megélt kioszk köré pedig 1939-ben játszóteret létesítettek, a pavilon ennek lett a pihenõhelye. Késõbb átalakították és Jereván sörözõként éledt újjá. Pár éve új néven ismét a vendéglátás szolgálatában áll.
Ilyés Gábor helytörténész
