Nyíregyháza lakói három napig ünnepeltek a lobogó-díszbe öltöztetett városban. 1896. május 9-én a város iskoláiban emlékbeszédek és szavalatok hangzottak el, felcsendültek az énekek. Több helyen emlékfákat is ültettek, míg a napot a Korona tánctermében tartott dísz-dalestéllyel fejezték be. A második nap az egyházak és a város hívta ünneplésre a városlakókat. Az evangélikus templom első istentiszteletén Bartholomaeidesz János lelkész szlovákul hirdette az igét a „nagy részben még tót ajkú, de szívében igaz magyar híveinek”. Ezt követően a református, majd újra az evangélikus templomban folytatódott a hálaadás, ahol a „fényes s egész Nyíregyháza színe-javát magában foglaló közönség” jelenlétében Geduly Henrik lelkész mondott nagy hatású beszédet. A római katolikus templomban Verzár István esperes-plébános celebrálta a misét. Itt ünnepelt a polgársággal együtt a hadsereg is. A legénységből két század közös- és két század honvédhuszárt vezényeltek ki, akik ünnepi díszben sorakoztak fel a templom előtti téren. Az egyházi ünnepségeket a zsidó hitközségek istentiszteletei zárták.
A templomok után a városháza dísztermében folytatódott a városi ünnepségsorozat. Bencs László polgármester megnyitotta a díszközgyűlést, amelyen Somogyi Gyula kir. főjegyző mondott ünnepi beszédet. E szép nap emlékezetére a közgyűlés 2000 koronás alapítványt létesített a városi szegényügy céljaira.
A délutáni népünnepély a régi vásártéren (a város keleti, Kállói utcájának végén) mintegy 10–12 ezer ember részvételével zajlott le. Itt is volt alkalmi beszéd, de a főszerep már a szórakozásé volt. A hangulatot póznamászás, szamárverseny, versenyfutás, kiflifalás, zsákfutás és táncverseny fokozta, valamint tíz sertés húsából készítettek lacipecsenyét és 800 liter bort osztogattak szét.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)

(Fotó: internet)