A Városi Felsõ Kereskedelmi Iskola 1918. szeptember 5-én nyitotta ki kapuit a Csillag és az Eötvös utcák sarkán lévõ városi épületben. (Itt a hatósági cselédközvetítõnek volt a lakása és cselédotthont tartott fenn a város. Ezeket áthelyezték, az épületet pedig iskolai célokra alakították át.) Innen 1921-ben átköltöztették a Malom és a Szabolcs utca keresztezõdésében ma is álló épületbe, amely egészen 1949-ig volt az otthona. Ekkor a Báthori utca 30. sz. alatti épületbe költöztek, majd 1972-ben felépítették a mai, Városmajor utcai épületét.

A nagy reményekkel induló Felsõ Kereskedelmi Iskola elsõ igazgatójává pályázat mellõzésével Margócsy Emilt hívták meg Debrecenbõl, aki az igazgatás mellett kereskedelmi számtant is tanított. Megválasztották a bejáró tanárokat Szalay Sándor, dr. Leffler Béla és dr. Zwick Vilmos fõgimnáziumi tanárok személyében, míg rendes tanárnak Domán Sándort hívták meg Tordáról, aki magyar és német nyelv, valamint könyvvitel és levelezés tanítására szerzett képesítést. 1919-ben Bácskai Józseffel bõvült a tanári kar, aki majd a gyorsírás népszerûsítésében vállalt jelentõs szerepet és értek el diákjai kiváló eredményeket.

Az iskola vezetõsége 1938-ban gróf Széchenyi István nevének a felvétele mellett döntött, amelyet a legfelsõbb hatóságok is támogattak. A Felsõ Kereskedelmi méltán érdemelte ki a név elnyerését, hiszen „kezdettõl fogva arra törekedett, hogy Széchenyi korának lendületével, de a mai korszellem nagy követelményeihez híven, komoly tudományos alapozottsággal, közgazdaságilag fegyelmezett lelkû magyar ifjúságot neveljen a magyar gazdasági és kereskedelmi élet számára”. A „legnagyobb magyar” nevének felvételét támogatta dr. Éber Antal is, aki Nyíregyháza országgyûlési képviselõje volt 1931-tõl 1939-ig. Elismerését azzal is kifejezte, hogy az iskola számára megfestette a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévõ Széchenyi-portré másolatát, amelyet ma is féltve õriz az iskola (képünkön).

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)