„A hívek áldozatkészségéből és önkéntes adakozásából emeltetett”

A legelső valószínűleg a reformáció idején a reformátusok tulajdonába átment ősi templom lehetett. A másodikat már a mai helyén, fából építették 1662-ben, amelyet 1720-ban már egy tekintélyesebb külsejű, kőből emelt épület váltott fel. E templom tornyába 1882-ben „csinos és kellemes hangú” harangot helyeztek el. Azonban a templom kicsinysége, amely már nem volt képes a megnövekedett létszámú görögkatolikus hívek befogadására, és mivel az épület a „város előrehaladó csinosodásának” sem felelt meg, mozgalmat indítottak egy új templom építése érdekében.

A kicsinek bizonyult templomot 1895 szeptemberében elbontották, míg az új templom alapkövét 1895. október 1-jén tették le. Az ünnepi eseményen Lengyel Endre, nagykállói görögkatolikus alesperes mondott alkalmi beszédet. A tervező- és építési munkálatokkal Vojtovits Bertalan és Barzó Mihály helybeli építészeket bízták meg. Szépen haladtak az építkezéssel, hiszen 1896. július 12-én már a templomgömböket és a kereszteket is elhelyezték a templom tornyain. A keresztszentelést a szabolcsi főesperes és helybeli lelkész, Fekete István végezte, míg a megtisztelő keresztszülői feladatokat Dessewffy Marien grófnő és Dessewffy Béla gróf látták el, akik anyagiakkal is hozzájárultak a templom építési költségeihez. Októberben a harangokat is felhúzták a templom tornyaiba. A belső felszerelési munkálatok azonban elhúzódtak, így a templom felszentelésére még egy évet várni kellett.
A templomszentelési szertartást 1897. október 10-én Firczák Gyula görögkatolikus püspök végezte húsz pap segédletével és a negyventagú ungvári egyházi énekkar közreműködésével. A templom előcsarnokában lévő márványtáblákon aranybetűk őrzik és hirdetik az építők és az építtetők emlékét, köztük a munkálatokat felügyelő Sesztay Pál főgondnokét is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)