Jézus szenvedéstörténete nem a kínok története, hanem a szeretet teljessége. A katekézis első kérdése: „Mi végre vagyunk a világon?” A választ jól ismerjük: „azért, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ezáltal üdvözüljünk”. A kérdéssel, hogy „mi végre”, valóban azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz a vége az életünknek. Ezen van a hangsúly, mert ettől függ, hogy az egésznek van-e értelme. Életre szóló feladatunk, hogy megismerjük Istent.

Hitünk igazsága az is, hogy Isten teremtette ezt a csodaszép világot, s az embert, ezt az értelmes létezőt, s rácsodálkozunk, hogy az Isten milyen nagyot gondolt rólunk! „Kicsoda” vagy te? – mondja a magyar nyelv. Valóban, az ember egy csoda. Mégis oly sok probléma van a világban, s ennek oka az, hogy az ember elszakadt az Istentől, a lét, a szeretet forrásától.

Van értelme, mely a végtelen igazságra van irányítva, s közben azt állítja, hogy nincs abszolút Igazság, minden relatív, minden viszonylagos.

Van személye, énje, mely az örök szeretetre van teremtve, s közben tagadja a szeretetet.
Vannak végtelenre irányuló vágyai, és közben tagadja a végtelent.

Jézus a teljes embert akarja meggyógyítani, ezért vállalta értünk az áldozatot.
A szemünk elé akarja adni a szépséget, hogy lássuk meg, és ne csak mindig a rosszat vegyük észre egymásban, hanem a másik értékeit is.

Az értelmünkbe akarja adni az igazságot, hogy ne tévelyedjünk el, és ne csak azt fogjuk fel, ami „csiklandozza a fülünket”, amit jólesik hallgatni, hanem fogadjuk be a teljes igazságot, magát Krisztust. A világtörténelem során sokan mondták már, hogy nekem van igazam, de azt, hogy én vagyok az Igazság, csak Jézus mondta, mondhatta ki.

A szívünkbe akarja adni a jóságot, hogy tanúságot tegyünk Istenről, aki egyedül jó.
Mikor él az ember teljes életet? Akkor, hogyha 120 évig él? És végig önző lesz? Jézus teljes életet élt? Igen, én hiszem! Mindössze 33 év ez, s ebből 30 év csendesség, 3 év nyilvános működés, 3 óra a kereszten. Beszűkülésnek látszik. Pedig ez a teljességre jutás: „Beteljesedett!” – mondja az Úr utolsó szavával.

Krisztus győzött, megdicsőült, „felmagasztaltatott” a kereszten, s így mindenkit „magához vonz”, ahogyan ígérte. Akik csatlakoznak Hozzá, akik összekötik az életüket Vele, azokban is győz, és megtöri a bűn, a halál uralmát. „A keresztény győzelem mindig kereszt, ám olyan kereszt, mely egyidejűleg győzelmi zászló is, amit harcos gyengédséggel hordozunk a gonosszal vívott küzdelemben.” (Ferenc pápa: Evangelii Gaudium 85) Az örök élet a feltámadt Krisztus ajándéka, melyet a hit által fogadhatunk el. „Ez a győzelem – győzelem a világ fölött – a mi hitünk.” (1Jn 5,4)

Szeretettel kívánom mindenkinek a feltámadás örömét:
2016 húsvétján:
Palánki Ferenc
Debrecen-nyíregyházi megyés püspök

(Fotó: internet)