60 éves nyíregyháziként a spártaiak nyomában

– A fiam rendszeres résztvevője az ilyen versenyeknek. Igazából ő mérgezett meg. Egyszer, amikor otthon voltunk, mondtam neki, hogy ezt a versenyt én is végig fogom tudni csinálni hatvanévesen úgy, mint ti huszonévesen. ő persze csak legyintett. Másnap hívtak az ismerőseim: igaz a hír, hogy beneveztem a Spartanra? Én csak hallgattam őket meglepetten, mert nem tudtam erről. Aztán kiderült: a fiam küldte el a nevezésemet – kezdte a beszélgetést Füleki János, aki a verseny hatására, ahogy ő mondja: a bűvös kor elérése után, 60 évesen kezdett el futni.

„ÚGY NÉZTÜNK KI, MINT A MALACOK”

Jánostól hamar megtudom, hogy a visegrádi versenyre két hetet készült a Sóstói-erdőben. A megmérettetésen egyébként nagy számban vett részt a Füleki család, hiszen lánya és fia is rajthoz álltak.
– 20 akadályon kellett túljutnom. Voltak vizesárkok, előfordult, hogy 40 kilós zsákot kellett cipelnem, hegyre felmenni, de nem úsztam meg a hálón való csimpaszkodást sem. Olyan akadályok ezek, amelyek az emberek komfortzónáját kimerítik. A végére úgy néztünk ki, mint a malacok. A verseny közben néha megálltam pihenni, mert elfogyott az oxigénem. Volt, aki megkérdezte, segítsen-e. Emlékszem egy fiatal lányra, aki vagy 50 kiló lehetett, de fel akarta vinni a 40 kilós zsákomat a hegyre. Ez nagyon jólesett.

„AZT HITTEM, ITT A VÉG"

– Volt egy-két hely, ahol azt mondtam, itt a vég, de én nem adtam fel. 2 óra 44 perc alatt teljesítettem a távot.
János azt mondja, főleg agyban kellett készülnie a versenyre. Bizonyítani akart saját magának, hogy 60 éves korban is lehet a szó legszorosabb értelmében „férfi” az ember.
– Nagy kihívás volt számomra. A verseny alatt végig ott volt a gyerekem zsebében a szívgyógyszerem. Az ismerőseim, barátaim mind azt kérdezték tőlem a megmérettetés előtt, hogy hatvanévesen ott akarok elpusztulni? Azt akarom, hogy megálljon a szívem? De én csak annyit feleltem: nem meghalni megyek, hanem sportolni.

Apa és fia együtt értek a célba

Fotó: Spartan Race/Facebook

NEM ADJA FEL

János még alig pihente ki a visegrádi versenyt, de már készül a két hónap múlva esedékes nyitrai megmérettetésre. A feleségével intenzíven gyalogol és fut a Sóstói-erdőben, edzi magát.
– Most három hasonló verseny teljesítését tűztem ki magam elé, a nyitrain állítólag sokat kell majd úszni, ráadásul nagyon hideg vízben, de nem félek ettől. Visegrádon, amikor a Dunába kellett belemennem, nekem az hozta helyre a lábamat: sportember lettem – emelte ki büszkén.

(Szerző: Bruszel Dóra)

A felső fotón: Füleki János (középen) gyermekeivel, még a verseny előtt