Az iskolatörténeti dokumentumokból kiderül, hogy városunkban a gyógypedagógiai iskoláztatás gyökerei 1928-ra nyúlnak vissza: Czimbolinetz Jenő tanító vezetésével kisegítő iskola létesült az evangélikus iskola berkein belül. Még ugyanebben az évben egy önálló kisegítő iskola is megkezdte működését, Halmos József vezetésével. 1935-ig kb. 250 gyermek tanult ebben az iskolában. A kisegítő iskola 1946-ban nyitotta ki újra kapuit a Kálvin tér 4. sz. alatti épületben. 1948-ban Bohus Lászlót nevezték ki igazgatónak, az iskola elnevezését pedig kisegítőről gyógypedagógiaira módosították. 1949 tavaszán költöztek át a Szarvas utca 10–12. sz. alatti épületbe, ahol egykor az izraelita elemi iskola működött. Az államnak sikerült megegyezni a zsidó hitközséggel, amely 1952-ben, csereingatlan ellenében lemondott tulajdonjogáról. Építkezésekbe kezdtek, majd 1955 szeptemberében megtörtént a műszaki átadás. 1955. október 8-án, 14 tanteremben és 1 műhelyteremben, bentlakásos formában kezdetét vette a tanítás. Az iskola e dátumot tekinti születésnapjának. Az intézet feladatául tűzték ki: a város, a megye és a szomszédos megyék területéről az intézetbe utaltak „gyógyító nevelése, illetve oktatásának biztosítása, a haladó materialista tudományok felhasználásával, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak”.

1990-ben az iskola vezetése dr. Bárczi Gusztáv (1890–1964) gyógypedagógus nevének a felvétele mellett döntött. Bárczi munkásságát az értelmi fogyatékosok és nagyothallók gyógyító nevelésének, illetve a gyógypedagógus-képzésnek szentelte. Több alkalommal is megfordult a nyíregyházi iskolában, amely a névadás óta minden évben megemlékezik róla. Az iskola folyosóján található domborműve Sebestyén Sándor szobrászművész alkotása (képünkön). 1990-ben a tantestület a névadás mellett Bárczi emlékplakett alapításáról és adományozásáról is döntött.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)