20 év, 400 ezer kilométer Garai Zoltán nyomdokában

nyiregyhaza.hu

Dec 27, 2017

Számba vettük merre is gurultunk ebben az évben. Gyalogtúráztunk Óhuta környékén és a nőnapon a Sóstói erdőben, bringáztunk a bokortanyákon, Vajára, a Fehér és Fekete-Körös összefolyásánál és az év nagy durranása, hogy Tokajig bringáztunk az új kerékpárúton. Nemzetközi túránkon, amely Kassára vezetett a szomszédos Kárpátaljáról, Partiumból és a Felvidékről is jöttek barátok, akikkel már második alkalommal gurultunk a Kerékpárral 7 határon át! program keretében.

Felelevenítettük a 20 évvel ezelőtti eseményeket, ugyanis 1997-ben Garainé Nagy Éva alapította a Zöld Kerék Alapítványt, apósa Garai Zoltán kerékpárversenyző emlékére.

Az elmúlt két évtizedben összesen körülbelül 400 ezer kilométert bringáztunk, elgurultunk a Balatonig, a Tisza forrásához, Kolozsvárra és környékére, a leghosszabb utunk Lengyelországba vezetett. Gratuláltunk Juhász Hajnalkának aki már az első túrán is részt vett és az óta is velünk bringázik.
Az elmúlt két évtizedben kerékpár túrákat, versenyeket, autómentes napi rendezvényeket, gyalogtúrákat, környezetvédelmi és egészségtudatosságra nevelő előadásokat, kiállításokat szerveztünk, valamint táborozással, sport programokkal, közös kirándulásokkal segítettük a fogyatékkal élő fiatalokat.

Maradjunk a Garai Zoltán nyomdokában, aki szerelmese volt a kerékpározásnak.

Túratársainkat megkérdeztük: Mit jelent kerékpározni, gurulni a Zöld Kerékkel?

Kovács Ilona Klára:

2014 márciusától ismerem a Zöld Kerék csapatát, ami első látásra ígéretes kapcsolatnak tűnt, az a valóságban is az lett. A tagjai olyan emberek, akikkel minden egyes túra igazi élmény. Vinnai Zsolt barátomtól tanulva, a bicajozás, az igazi szabadság! Kiszakít a hétköznapok szürke egyhangúságából, tartalommal tölti meg a szabadidőt, ami jelent mozgást, fizikai teljesítményt és intellektuális élményeket egyaránt. A kezdetben 20-30 km-es túrák után, szinte hihetetlen, de ma már 100, sőt 200 km is teljesíthető táv lett a bicajon.

Harászi Enikő:

Ha jól emlékszem 2009-ben csatlakoztunk a párommal a csapathoz. Elsősorban egy nagyszerű szabadidős tevékenység mely komplex élményt ad. Azon túl, hogy aktív testmozgást végzünk, gyönyörű tájakat, helyszíneket keresünk fel. Közvetlen kapcsolatba kerülünk a természettel, barangolunk hazánk történelmi, építészeti és kulturális múltjába és jelenébe. De leginkább a közösség élménye, ami különlegessé teszi számomra a Zöld Kerék Alapítványt.

Tokár Róbert:

Számomra a legfontosabb élmény, hogy együtt vagyunk valamiben jók, közösség vagyunk, mert a közösség mindig több, okosabb, jobb, erősebb, mint az egyén. Így lehetséges, hogy a csapatmunka téged tesz erőssé és általad a csapat válik többé. A befektetett energia eggyé válik, az elvégzendő nagy feladat pedig kicsi, vállalható részletekre bontva oldódik meg. Közösségben az egyén városi nagyprogramot szervezni jókedvvel, és míg magában negyven, csapatban százhúsz kilométert teker fáradság nélkül. Számomra ilyen hely a Zöldkeró. Kerékpárosként, ha sétálok, vagy autóval megyek valahova, esetleg buszozok, minden megtett lépés, minden levezetett óra kivesz belőle egy keveset. Kerékpáron ülve, a begyakorolt mozdulatsor miatt észre sem veszem, hogy valami van alattam, metaforikusan eggyé válok az géppel, ami előre visz, az úttal, amin hajtok, a térrel, ami körbevesz. Bár lassabb, és védtelenebb résztvevője vagyok a forgalomnak, de erősebbnek, fürgébbnek érzem magamat, jobban tudok alkalmazkodni a kialakuló közlekedési helyzetekhez. Számomra öröm, amikor tekerhetek. Ha autóval megyek, gyakran az utca végén találok csak fizetős helyet, ahova 350 Ft/óráért be tudok állni és talán nem húzzák meg a járművet, míg a dolgomat intézem. A kerékpár szabadságot, energiát és jó élményeket ad. Bizalom ez az eszközben, amire szeretek úgy gondolni, hogy meghálál.

Berkesz Zsolt (Szatmárnémeti):

Nekem a bringázás egyenlő a határtalan szabadsággal. Talán 8 éves lehettem mikor megtanultam kerékpározni, de a 90-es évek eleje óta nyomom keményebben a pedált. Mindig is nagy volt a mozgásigényem. Viszont a térdproblémáim miatt nem tudtam tovább hódolni az addigi mindenemnek a focinak. A bicajom meg amúgy is mindig kéznél volt, így aztán egy-kettőre a tekerés vált elsődlegessé. 2000 óta gurulok a Zöld Kerekesekkel. Nagyon tetszett, hogy összetartó, vidám és végtelenül segítőkész a csapat. Mindig jönnek újabb és újabb bicajosok, akiket szintén megfog ez a csodálatos Társaság. Én, személy szerint a nyeregben érzem igazán szabadnak magam, nincsenek kötöttségek, így tudok igazán "szárnyalni" és önmagamat adni. Ha pedig átgurulok a határon, akkor otthonról haza jövök!

No de nem áll meg a Zöld Kerék, 2017. december 30-án gyalogtúrával zárjuk az évet.

Találkozó szombaton, 8 óra 20 perckor a nyíregyházi vasútállomáson, ahonnan vonattal utazunk Tarcalig. A 12 kilométeres túra a tarcali vasútállomástól – Tiberiusz aréna – Áldó Krisztus szobor – bányató – TV torony – Tokaj vasútállomásig tart.