Olyan álmosság tört rám. Becsuktam a szemem. Miután kinyitottam, azt éreztem, hogy egy jóleső, pihentető alváson vagyok túl. Felnéztem, mentősök álltak körülöttem. Nem értettem, mi történik. Kiderült, 15 másodpercig halott voltam.

A napokban egy megható bejegyzés látott napvilágot az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldalán. Ez arról szólt, hogy szeptember 8-án a nyíregyházi esetkocsit mellkasi fájdalomhoz riasztották. Egy fiatal férfinak voltak panaszai. Kiérkezés után hamar kiderült, hogy a betegnek infarktusa van. A mentők tették a dolgukat, az ilyenkor szükséges ellátást megkezdték, majd a beteg légzése és keringése hirtelen leállt. Azonnal megkezdték az újraélesztést, ami 1-2 perc múlva sikeresnek bizonyult, a férfi tudata is visszatért.

Nem értette, hogy most mi történik.

Természetesen a mentők elmondták neki, hogy miért volt szükséges a beavatkozás. Miután stabilizálták az állapotát, kórházba szállították. 2 hónap elteltével a férfi egy ajándékcsomaggal jelent meg a mentőállomáson. Azt a csapatot kereste, akiknek köszönheti az életét. Rövid beszélgetés után, a most már egészséges férfi elköszönt, hiszen felesége és két pici gyermeke várta otthon... Telefonon vettük fel a kapcsolatot az „új életet kapott” Papi Viktorral, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre, mert mint mondta, ez a legkevesebb, amivel viszonozhatja a mentők szívességét...

„Ki akarták tépni a szívemet”

2017. szeptember 8-a volt. Kint dolgoztunk az erdőnkben, fát vágtunk, mert a gyerekeimnek akartam rönkfákból játszóteret építeni. Négy méter hosszúságú darabok voltak, ezeket egyedül cipeltem a vállamon, egy-egy adag 2 mázsát nyomott. A végén éreztem, hogy nagyon elfáradtam, de úgy voltam vele, nekem ez természetes, bírom, hiszen rendszeresen sportolok: 20 kilométereket futok, thai boxolok, nincsenek fizikai korlátaim. Mikor végeztem a munkával és mentem volna haza, elkezdett kegyetlenül szorítani a mellkasom. Fojtó érzés kapott el, mintha a tüdőmet és a szívemet egyszerre ki akarták volna tépni belőlem. Nem akart megszűnni. Szerencsére ott tartózkodott egy barátom, akinek mondtam, hogy vigyen el az ügyeletre, mert éreztem, nagy a baj.

„Mintha itthon lettem volna”

Rögtön EKG-t csináltak nekem, gyógyszert adtak és közben kihívták a rohammentőt. A mentőtiszt mondta, hogy üljek fel, vegyek be 3 szem gyógyszert. Bevettem, visszafeküdtem, mert elkezdtem szédülni, álmosság tört rám – folytatta Viktor. – Becsuktam a szemem, aztán mikor újra kinyitottam, a mentősök ott álltak körülöttem. Később kapcsoltam. 15 másodpercig halott voltam.

Öt százalék éli túl

Viktor azt mondja, egész életében azért sportolt, hogy a hasonló eseteket elkerülje. Éppen ezért csalódásként élte meg a vele történteket.

Gyengeségnek éreztem, hogy velem ilyen megtörténhet. Mindig azt gondoltam, hogy akármire képes vagyok fizikálisan, mégis belekeveredtem. Ahogy az intenzíven feküdtem, az első két nap nagyon rossz volt. Meg kellett emésztenem, hogy velem ez ilyen fiatalon megtörténhetett. Az orvos azt mondta, ezt a fajta infarktust az emberek 5 százaléka éli túl. Nekem szerencsém volt.

Viktor azt mondja, a kórházi ágyon sok mindenre rádöbbent. Ami azelőtt fontos volt, mostanra lényegtelen lett. Korábban rohanó életmódot folytatott. Hetente három-négy alkalommal Lengyelországba járt, mindemellett pedig többek között a mezőgazdasági vállalkozásában is dolgozott. Keveset tudott pihenni és állandó stresszben élt, így ahogy ő mondja, idők kérdése volt, hogy mikor történik meg a baj.

„Hálás vagyok a mentőknek”

A kórházi bennfekvés után sokáig még rehabilitációra kellett járnom, de most már szerencsére azt hiszem, minden rendben van, futok, tornázok. Olyan beállítottságú vagyok, hogy ha kapok valamit, azonnal szeretem meghálálni. Amit értem tettek a mentők – visszaadták az életemet –, azért nagyon hálás vagyok. Eldöntöttem, hogy személyesen is megköszönöm nekik, de nehéz dolog volt megtalálni őket. A visszaélések elkerülése végett nem adhatták meg az elérhetőségüket. Elkezdtem nyomozni. A Facebookon megnéztem az összes létező képet, ami mentőtisztekről, mentőápolókról készült, de nem találtam meg azokat, akik megmentették az életemet. Egyik éjszaka aztán nem tudtam elaludni, és átnéztem újra. Végül rátaláltam egyikőjükre, felvettem vele a kapcsolatot, és aztán örömmel fogadtak. Nagyon megható volt.

Viktorban szeptember 8-a óta átértékelődött minden (azóta a játszótér is elkészült). Most már megelégszik a kevesebbel, és a családjára helyezi a hangsúlyt.

Eddig azért dolgoztam, hogy pénzem legyen, most már azért, hogy egészségem.

– zárta a beszélgetést.

Bruszel Dóra