130 éve született a nyíregyházi cserkészet kiemelkedő alakja

Amiről az utcák mesélnek... (Megjelent a Nyíregyházi Napló március 16-ai számában.)

Szathmáry László Aradon született 1888. március 6-án. Középiskoláit az aradi főgimnáziumban végezte, majd a budapesti egyetemen mennyiségtan–fizika és tornatanári oklevelet szerzett. Tanári pályafutását tornatanárként kezdte Újvidéken, onnan Ungvárra, majd Aradra helyezték. Az első világháborúból főhadnagyként szerelt le. Szülővárosát a trianoni békediktátum miatt kellett elhagynia. Ahogyan akkoriban mondták: repatriált, vagyis egyike volt azoknak, akik az elcsatolt országrészekről Magyar¬országra érkeztek, hogy új otthonra találva mindent elölről kezdjenek.

Szathmáryt Nyíregyháza fogadta be, amelyet ő tehetsége kibontakoztatásával és a köz javáért tett sokoldalú szolgálatával hálált meg. A kapuit 1921-ben kinyitó Királyi Katolikus Főgimnáziumnak lett az oktatója. Nyíregyházi tanári pályafutása végig ehhez a gimnáziumhoz kötődött. Ő volt az osztályfőnöke a gimnázium első érettségiző osztályának is. A téli tornaórákat arra használta fel, hogy a fiúknak beszélt a cserkészet szépségeiről, céljairól. E fiúk a harmadik tanév végére lettek olyan idősek, hogy letehették a fogadalmat. Közben ő maga is készült cserkésztiszti vizsgájára, amelyet 1924-ben teljesített. A csapatalapító kitűnő magvetőnek bizonyult, de a talaj is jó volt, amelybe a cserkészet eszméi hullottak. A sikeres újoncpróba után a csapat legelső cserkészei 1924. június 9-én tették le fogadalmukat a Debrecenben tartott kerületi cserkészünnepélyen. Így alakult meg a gimnázium kebelében működő 285. sz. Szent László cserkészcsapat, amelyet 1930-ig Szathmáry vezetett.

A kiváló sportember a cserkészet mellett sokat tett a városi vívóélet fellendítéséért is. Nevéhez fűződött a Nyíregyházi Torna és Vívó Egyesület vívóinak a felkészítése a versenyekre, de bemutatókon ő maga is szívesen mutatta be tudását, mint például 1923 nyarán, a bujtosi sporttelepen tartott vívóünnepélyen.

A halál 1941. július 13-án ragadta el, amikor katonai behívójával a zsebében az állomásra sietett. Egyik tanítványa így emlékezett reá:

Életében egyaránt kivált tanításával, nevelésével, oktatásával, jó tanácsaival. Tanítványai egyik legjobb pártfogójukat vesztették el benne. Különösen a cserkészei szerették meg őt, akikkel igen sok élménnyel gazdag táborozást élt át.

Ilyés Gábor