A kétéves rendes tanfolyamra a 14. életévüket betöltött lányok jelentkezhettek, akiket az első évben a kézi kötés, horgolás, hímzés, valamint a dísz- és kereszthímzések rejtelmeibe vezettek be. A második évben a fehér varrás kézzel és géppel, felsőruhavarrás és -szabás, illetve a gép szerkezettan ismeretei következtek. A jelentkezés feltételei: „1. Mindenki saját anyagából önmagának dolgozik, mindig a tanítónő utasítása szerint. 2. Tartozik azonban mindenki a záró kiállításhoz egy műremeket az intézet anyagából az intézetnek, saját anyagából önmagának készíteni.” A tandíj havonta két forint volt. A rendkívüli tanfolyamra azok a 16. évüket betöltött lányok jelentkezhettek, akik már a kézi és gépi varrásban jártasak voltak. ők havi négy forint tandíjért a felső- és fehér ruha szabását és varrását tanulhatták meg.

Az iskola első évnyitóján Leffler Sámuel gimnáziumi tanár, mint a Nőegylet titkára mondott lelkesítő beszédet. A növendékeknek ecsetelte a munka áldásos voltát. Azt kívánta, hogy találjanak „a munkában pártfogót, a szorgalomban legjobb barátot, a takarékosságban szerető anyát. E három emberbarát (ha szabad személyesítenem), mindenesetre megmenti őket minden rossztól. Ezek szülik a vidor kedélyt, az önmagunkkali megelégedést és a nyugodt lelket.”

[REKLAM]

Az iskola előbb a városi felső leányiskola helyiségében, majd 1896 és 1901 között a polgári leányiskola épületében kapott helyet. 1901-ben átköltözött az Egyház (ma Kálvin) téri épületbe, ahol a központi óvoda is helyet kapott. Az épületet még Csengery Sámuelné adományozta a városnak 1889-ben, a kisdedóvás céljainak előmozdítása érdekében. Itt működött a női ipariskola egészen az 1946-os bezárásáig. Igazgatói voltak például Kégly Szeréna, Kardos István és Trajtler Anna. Ebben az iskolában kezdte meg tanítói tevékenységét Kovács Gizella (képünkön), aki 2000-ben az egykori tanulók munkáiból egy múzeumbeli kiállítás rendezésével emlékezett a női ipariskolára.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)