120 éve született Barzó Endre
A Kossuth utca 22. szám alatti szülõházát 1969-ben emléktáblával jelölték meg, azonban késõbb lebontották, helyére toronyházat építettek. Elemi iskoláit az evangélikus elemiben és Szepesszombaton, míg középiskolai tanulmányait az Evangélikus Fõgimnáziumban végezte 1916-ban. Már itt kitûnt rajztehetségével, az irodalom és a zene iránti fogékonyságával. Tanulmányait a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatta, de édesanyja kérésére közben a rajztanári diplomát is megszerezte. A fõiskolán Benkhard Ágostont tekintette mesterének, aki mellett tanársegédként is tevékenykedett 1926-ig.
Az elsõ nagyobb szakmai siker 1923-ban érte, amikor a Diákotthon címû képével elnyerte a Kéve mûvészeti egyesület díját, alkotását a fõváros is megvásárolta. Két évvel késõbb ugyanitt aratott sikert a Tájkép címû olajfestményével, majd 1925-ben a Kéve rendes tagjai közé választotta. Az 1929-es barcelonai világkiállításon a Falu vasárnapja címû festményét aranyéremmel jutalmazták. A Nemes Marcell-díjnak köszönhetõen két hónapot Velencében tölthetett 1929-ben. Az Ernst Múzeum 1931-ben rendezett csoportkiállításának az õ képei adják a „fõérdekességet” és jelentik „mûvésszé avatását”. Az Újság címû lap kritikusa „finom színösztönû” festõnek nevezi, valamint „külön kvalitása képeinek finom tónusos elõadásuk is”. Ugyanebben az évben, szülõvárosában is bemutatkozott.
A közélettõl 1932-ben visszavonul, hazaköltözik. Pasztell és akvarell képein új motívumként jelentkezik a megnövekedett emberi figura. A város megbízásából, 1937-ben elkészíti Bencs Kálmán polgármester portréját. Jelentkezik még tárlatokon képeivel, azonban az 1944-es budapesti kiállítását a németek megszállása miatt nem nyithatják meg. Ismét elfordul a világtól, a nagykállói ideggyógyintézetben hal meg 1953. augusztus 25-én.
Édesapjával közös emléktábláját 2003-ban leplezték le az egykori családi ház Kálvin téri homlokzatánál.
(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
