Az érettségi után átmenetileg a Dessewffy grófok egyik tanyáján volt mezõgazdasági gyakornok. Az elsõ világháború után végezte el gyógyszerészeti tanulmányait Budapesten. Közben patikákban dolgozott, például a híres tiszalöki „Szarvas” patikában is. 1924 szeptemberében a budapesti Gyógynövény-kísérleti állomásra ment dolgozni, ahol Augusztin Béla vezetésével, és a késõbbi felesége, Kelp Ilona segítségével kidolgozta a zöld máknövénybõl való morfin-elõállítás laboratóriumi, majd üzemi módszerét. Eljárását 1925-ben szabadalmaztatta, majd két évvel késõbb szülõfalujában megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot.

A faluban sokáig csak „méreggyárnak” nevezték ezt a helyet, ahol „az emberiség egyik legnagyobb áldása és legnagyobb átka a morfium születik”. 1928-ban már 42 kat. holdon elvetett máknövényt dolgoztak fel, naponta 100 métermázsát, holdanként 3 kilogramm morfint állított elõ ezzel a gyár. A kész morfiumot hatalmas Wertheim kasszában õrizték. Akkoriban a Genfben székelõ Népszövetség Kábítószerek Elleni Bizottsága külön bizottságot küldött ki az addig ismeretlen kis szabolcsi faluba Kabay találmányának tanulmányozására. A bizottság megállapította, hogy a fiatal magyar tudós találmánya korszakalkotó. Rövid idõ alatt több ország is átvette a szabadalmát, s Lengyelországban, 1935-ben már fióküzem is létesült. A morfint mákszalmából a mai napig világszerte az õ módszere alapján állítják elõ.

Tiszavasvári híres szülötte 1936. január 29-én hunyt el Budapesten. „Kabay János gyógyszervegyészeti tevékenysége és életmûve” kiemelkedõ nemzeti érték, „Kabay Jánosnak, az Alkaloida Gyógyszergyár alapítójának életmûve” pedig hungarikum.

Ilyés Gábor helytörténész