Később a karnagyi és a zeneszerzési szakot is elvégezte. Büszke volt arra, hogy Kodály Zoltán is a tanára volt, akit később két alkalommal is meghívott Nyíregyházára, ahová ő maga 1932-ben érkezett. A Kálvi­neum Tanítóképző Intézet tanáraként a tanítványokból színvonalas énekkart alapított. Szervezett keretek között az ő irányításával indult be 1939-ben a zenei előképző és hangszeres oktatás a Kálvineum épületében. 1943 novemberében már 230 növendéke volt az iskolának. Ebből alakult meg 1945-ben a városi, majd 1951-ben az Állami Zeneiskola, amelynek nyugdíjba vonulásáig, 1975-ig igazgatója volt. A Zeneiskola tanárai 1945-ben megkapták a Széchenyi u. 13. sz. alatti üres épületet, ahová az igazgató Vikár is beköltözött. Itt 1990-ig működött az iskola, ahogyan ez az épület falán elhelyezett emléktábláról is megtudható.

Megalapította a Városi Szimfonikus Zenekart, melyet hosszú ideig karmesterként is irányított. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat művészeti szakosztályának vezetőjeként sokat tett a zenei ismeretterjesztésért, különösen Bartók és Kodály műveinek népszerűsítéséért. Munkásságát 1983-ban Állami Díjjal ismerték el, de számos megyei és városi kitüntetés birtokosa is. 1985. március 1-jén hunyt el. A Tilles Béla által tervezett síremléke az Északi temetőben található.

A Kálvineum egykori épületén, a mai Művészeti Szakközépiskola Bethlen Gábor utcai oldalán 1989-ben egy emléktáblát lepleztek le Vikár arcképével annak emlékére, hogy ebben az épületben kezdődött a szervezett zeneoktatás. 2002-ben a Nyíregyházi Zeneiskola alapítója nevét vette fel. A névadás alkalmából az iskola Kürt utcai épületében a zenepedagógus unokája, Vikár Emese leplezte le Vikár Sándor bronz mellszobrát, Zagyva László szobrászművész alkotását (képünkön).

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész