50. Váci Mihály irodalmi munkássága

Váci Mihály nyíregyházi születésű, Kossuth- és kétszeres József Attila –díjas költő, műfordító. Első versei Illyés Gyula támogatásával jelentek meg 1955-ben, az Új Hang című folyóiratban. Érdemeit döntően az 1960-as 1970-es években ismerték el. 1962-ben József Attila-díjat kapott Mindenütt otthon című kötetéért, 1965-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Az életnek talán nincs olyan történése, amelyre ne reagált volna műveiben. Az ő világát az akácok, jegenyék által szegélyezett poros dűlőutak, a bokortanyák népének sorsával való azonosulás jelenti. Mindig kiállt a hátrányos helyzetűek, a szegények, gyengék, elesettek, és kiemelten a magyar ifjúság érdekeiért.  Váci versei az iskolai ünnepségek, szavalóversenyek nélkülözhetetlen elemévé váltak. Váci Mihály irodalmi munkássága nagyon sokszínű volt, műveiben sokszor volt kritikus, de mindig ügyelt a választékos kifejezésmódra, fontosnak tartotta a jó ízlésre nevelést. Nyíregyházán végezte a tanítóképzőt, majd tanyasi iskolákban tanított, a II. világháború után kollégiumi igazgató volt. 1963-tól egészen az 1970-ben bekövetkezett haláláig országgyűlési képviselőként dolgozott. Sokszor járt külföldön, és ezek az utazások befolyásolták a gondolkodását és a költészetét. A költő 1970-ben halt meg Vietnamban, de Budapesten nyugszik a Farkasréti temetőben.  Váci Mihály Nyíregyháza kulturális életének fontos szereplője, a magas színvonalú irodalmi nevelés része. Városunkban több Váci-emlékhely található: egész alakos szobra áll a Bessenyei téren, utca, több közintézmény is viseli a nevét, életének fontosabb állomásait emléktáblák jelzik.