34. Rottaridesz István zászlós és Vágó József tiszthelyettes, Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonahősök végső nyughelyei az Északi temetőben

Rottaridesz István zászlós bátorságával, amelynek szép példáját 1918-ban az olasz harctéren mutatta fel, méltóvá vált arra, hogy hősnek kiáltsák ki: megkapta a „Col Caprile-i kis zászlós” nevet, hősi magatartása által pedig joggal érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet. A harctéren szerzett sebesülései ellenére is odaadóan vezette katonáit, félelmet nem ismerve rontott az ellenségre: ilyen hős volt Rottaridesz István.

Vágó József tiszthelyettes a Nagy Háború olasz harcterén bizonyította bátorságát, amikor 1918 nyarán az ellenség támadását utolsó erejével is igyekezett elhárítani. Habár 1918. június 23-án a 14. huszárezred ellen intézett heves olasz támadás sikerrel is járt és az ezred kénytelen volt visszavonulni. A fiatal katona nem adta fel, kezébe vette az irányítást és 18 életben maradt huszárjával rontott az ellenségre. A harc heve azonban teljesen kifárasztotta a fiatal őrmestert, így másnap reggel leváltották. Leváltása ellenére is tevékenyen részt vett az eseményekben, nevéhez fűzhető a Piave folyó hídjának felrobbantása. Vitézségéért, halát megvető bátorságáért Magyar Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.

E két félelmet nem ismerő hős túlélte az I. világháború borzalmait, majd városunkba tértek haza. Meg kell őriznünk sírjaikat az utókor számára mementóként, hogy némaságukkal hirdethessék azt a tenni akarást és rettenthetetlenséget, ami mindig is ott élt a magyar emberben és a magyar katonában.